Amerika, 2. nap: a város, amely soha nem alszik

“A város, amely soha nem alszik.” (The city that never sleeps) – ezzel a jelzővel illetik New Yorkot. Amennyiben ez a város nyüzsgésére és ezernyi arcára vonatkozik, nagyon is találó. Hiszen ha egy nap alatt képes volt elérni, hogy hozzá képest Budapestet aprónak érezzem, akkor azt a várost álmatagnak semmiképpen nem mondhatjuk.

Sűrű nap volt a mai. Egész nap keresztyén testvérem, Carl Dobrowolski vedégszeretetét élveztem. Elmentünk a Liberty Island-re, és megnéztük a szabadságszobrot. Sétáltunk New York belvárosában, megnéztük a tőzsdét, a híres felhőkarcolókat. Ebédeltünk  a Fraunces Tavernben, azon a történelmi helyen, ahol a szabadságharc után Washington búcsút mondott csapata vezetőinek. (És ezek után vajon mit csinált az Amerika szerte ünnepelt tábornok? Bármi lehetett volna belőle. Minden kérését teljesítették volna. Ám ő tudott nemet mondani, lemondani előjogairól, és visszavonult földjére gazdálkodni. Nem hírnévért, hiú dicsőségért vagy hatalomért cselekedett, hanem tényleg hazáját szolgálta. Tudta, mikor ért véget feladata. Később pedig majd innen, mondhatni az eke mellől hívták vissza elnöknek.) Jártunk a World Trade Centernél történt terrortámadás emlékénél is, ahol találkoztunk Szabó Szabival is. Jártunk a Metropolitan Museumban, a Central Parknál és a Times Square-n.

De mindezeknél sokkal fontosabb és építőbb volt az idő, amelyet Carl társaságában tölthettem. Jó pár éve már Carl keresztyén könyvkiadóknak dolgozik. Ráadásul – és nemcsak munkája miatt – egy Krisztust szerető, Istent dicsőítő, embereket szolgáló keresztyén. Mindez megmutatkozik abban, hogy figyelemmel hallgat másokra, személyes dolgokat oszt meg magáról, nagylelkű vendéglátó és hűségesen építi kis, kb. 25 fős gyülekezetét. Ám legjobban az a közvetlen barátságosság marad meg bennem róla, ahogyan mások felé fordul. Egyik ponton egy taxiban ültünk, és egy muszlim sofőr volt a vezetőnk. Carl beszélgetett vele, érdeklődött a hátteréről, majd megkérdezte a nevét. A sofőr azt mondta, hogy nyugodtan hívja Johny-nak. Carl minderre válaszul azt mondta: “Milyen jó név! Tudod, hogy a Bibliában is van egy János nevű apostol?” Majd elkezdett röviden és egyszerúen beszélni Jánosról, az evangéliumról, és arról, hogy mindannyian meghalunk, de egyedül Jézus tud megmenteni minket a pokoltól. Kihasználta az alkalmat, és egyszerúen megosztotta az evangéliumot. És ehhez hasonló történetek ismétlődtek meg újra és újra a nap során. Bátorító, hogy nem kell a bizonyságtételt túlbonyolítani, hanem csak egyszerűen osszuk meg azt a kincset, amelyet Krisztus adott nekünk.

Késő van, pár képpel zárom a mai napot. Igyekeztem többetek számára is érdekeset fényképezni, remélem tetszenei fog. Az Úr áldjon Benneteket!

És még pár videó a végére:

Manhattan és a Szabadság-szobor

Ellis Island (több magyarázat a videó alatti szövegben)

World Trade Center emlékhely

Times Square

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: