Amerika, 3. nap: télből a nyárba

Carl korán friss reggelivel érkezett (a múlt éjszakát a gyülekezetében töltöttem). Mint mondta, nem hagyhatom el New Yorkot anélkül, hogy ne egyek egy tipikus new york-i reggelit: krémsajtos bagelt tejeskávéval (ez utóbbit a Starbucksból, honnan máshonnan? :)). Amíg ő a gyülekezetének diakónusával intézte a dolgát, Szabó Szabival beszélgettem (de jó volt újra látni!), és elgondolkoztam Carl viszonyulásán. Amikor megköszöntem a szívességét és a vendégszeretetét, gyorsan el is hárította, és annyit mondott: “Hagyd, Péter, szereténk áldás lenni az életedben.” Ez az amerikai keresztyén testvérem így tekintett az ő vendéglátására és irántam való szeretetére, ezzel a meggyőződéssel a szívében ígérte a segítségét is a könyvkiadásban: Isten áldása akart lenni. Nem az emberi köszönet vagy hála kellett neki, hanem megelégedett azzal, hogy annak a Krisztusnak meghosszabbított keze és lába legyen, aki szerette őt, és életét adta érte. Megértette, hogy Krisztus őt is akarja használni abban, hogy szeretetét kifejezze megváltott népe iránt: ilyen értelemben most ő volt a kéz, amelyen keresztül Krisztus áldását árasztotta rám. Ebben a gondolatban ott az Istenben való hit: nem azért segít nekünk, mert szimpatikus vagyok, vagy mert valamit remél ebből a kapcsolatból. Hanem azért, mert most én vagyok a testvér, akit Krisztus az útjába sodort, és megadatott neki a lehetőség, hogy áldás legyen nekünk. A hálámat Isten felé akarta fordítani. Nem lenne jó ezzel az egyszerűséggel tekinteni a keresztyén életünkre, hogy Krisztus csupán arra hív, hogy akit ő az életünkbe hoz a metrón öt percre vagy éppen a gyülekezetben, annak számára legyek áldás, ahogy lehetőségeim engedik. Te vajon most kinek és hogyan tudsz áldás lenni?

A tegnapi cudar, szeles, fagypont körüli New York ma barátságosabb arcát mutatta, és a hőmérő már-már öt fok fölé is kúszott. Mindez mégsem tudott felkészíteni arra, ami Atlantában várt rám: harminc fok! Először a kabátomat vettem le (nagyon gyorsan), majd a zakómat, végül a pulóveremet. És még úgyis melegem volt! 🙂 (Ezúton gondolok rátok, és küldöm forró üdvözletemet haza, ahol még az Északi-sarknál is hidegebb van.)

A repülőtérről kalandos módon (uberezés és autóbérlés után, de ez egy hosszabb történet) jutottam el a szállodába, ahol a Midway Presbiteriánus Gyülekezet egyik lelkésze, David Barry fogadott. Igyekeztem összefoglalni számára röviden egyházunk hátterét, és ő is röviden bemutatta számomra a gyülekezetet. A Midway-t 1850-ben alapították, és Isten kegyelméből azóta egy Szentíráson alapuló, Krisztus központú gyülekezet. Volt egy tanulságos része a gyülekezet történetének, amit gondoltam, megosztok Veletek. A 2000-es évek során a gyülekezet építkezésbe kezdett, egy új templomot építettek, mivel a korábbit kinőtték. Az építkezés egy részét hitelből fedezték, ami viszont a vállaltnál sokkal hamarabb vissza tudtak fizetni. Úgy tűnik, a gyülekezet nagyon készségesen adakozott, amikor konkrét, Istent dicsőítő célt látott maga előtt. Miután a hitelt rendezték, a lelkész, David Hall elgondolkozott, hogy mi legyen a jövőben. Azt látta, hogy a gyülekezet óriási anyagi erőforrásokat tudott mozgósítani egy jó ügy érdekében, viszont ha most semmi nem történik, akkor minden visszatér a régi kerékvágásba, és az adakozások lecsökkennek a korábbi szintre. Ám ha a gyülekezet képes lenne továbbra is jó célokat támogatni ilyen erővel, az vajon nem szolgálná jobban Isten országát és dicsőíteni az ÚR nevét? – kérdezte. Így hívták életre az ACTS-ot, a gyülekezet speciális missziós szervezetét. Az ACTS elsősorban nem misszionáriusok támogatásával foglalkozik, hanem olyan rövid távú konkrét projekteket keres, amit támogathat. Burmában egy teológiát építettek, Albániában lefordították és kiadták Kálvin Institúcióit, és így tovább. Ami ebből mindenképpen érdekes, hogy úgy történik, változás ment végbe a gyülekezet életében: a bőkezű, gyülekezet szükségein felüli adakozás a mindennapok részévé vált, így egy gyülekezet az elmúlt években Isten nagy eszköze lehetett az evangélium terjesztésében. Mindez talán minket is arra késztet, hogy vizsgáljuk meg, hogyan gondolkozunk az adakozásról.

Pár videó: New York-i kukásautó (fiús családok figyelmébe – hány kormány is van rajta?) New York a repülőről; érdekes felhők.

És a képek: New York-i bagel, Carl Dobrowolskiék kis gyülekezete belülről és kívülről (a felirat a Róma 11:36 – milyen jó mottó!), repülők és repülők, és – hogy a gasztronómiai rovatot teljessé tegyem – egy igazi déli barbecue (de salátával ettem! ;)).

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: