Amerika, 5. nap: Greenville

A tegnapi nap kapcsán sokat gondolkoztam az imádság erején. Sokszor úgy tűnik, mintha az imádság hiába mondott szó lenne. Nem látjuk eredményét, ezért elbátortalanodunk, és könnyen abbahagyjuk. Pedig tudjuk, hogy Isten gondolata és terve néha nem ugyanaz, mint a miénk. Ám hiszem, hogy Isten mindannyiunk életében ad újra és újra pillanatokat, ahol megtapasztalhatjuk annak kézzelfogható eredményét, ha imádkozunk és mások is könyörögnek értünk. Számomra egy ilyen volt a tegnapi nap. Így utólag visszanézve, mintha Isten kézen fogva vezetett volna egész nap. A testvéri beszélgetések, a megbeszélések, az istentisztelet, a prédikációm mind könnyen és eredményesen ment előre. Azért, mert jó formában lettem volna, és jól teljesítettem? Nem. Hanem azért mert Isten meghallgatta imádságaitokat és kegyelmesen velem volt egész nap. Hálás vagyok mindezért Neki és nektek is.

A mai nap ugyan kevésbé volt eseménydús, mint a tegnapi, de persze azért nagyon érdekes. Atlantából Greenvillebe autóztam, ahol David Shallcrosséknál szállok meg az elkövetkező két hét nagyobb részében. Davidet – és feleségét, Vickiet – többen ismeritek, már párszor voltak az erdélyi angoltáborainkban segíteni. David kiváló orvos, nemrég vonult nyugdíjba, és nagy örömmel ajánlották fel otthonukat számomra. Újra csak, csodálatos mindaz a vendégszeretet, amit élvezhetek.

David megmutatta Greenville-t, ezt a fejlődő, izgalmas várost. Mint mondta, 25 évvel ezelőtt a helyzet másképpen festett: Amerika épp azt szenvedte, hogy az gyártó- és feldolgozóipar nagy része Ázsiába települt az alacsonyabb költségek miatt, így a városok leépültek és elszegényedtek. Greenvilleben azonban jó pár okos lépéssel sikerült megfordítani ezt a folyamatot. Először is megtervezték a belvárost: gyönyörű sétálóutcát alakítottak ki, ahová bankokat és üzleteket tudtak behívni. Lépésről-lépésre mindig csak egy dolgot fejlesztettek, ám azt okosan. Képtárat és koncerttermet, új lakásokat és parkokat. Még azt is megtették, hogy a város jelképének tekinthető vízesés fölött átívelő, szépnek éppen nem nevezhető autóutat lebontották, és helyére egy gyalogosoknak fenntartott sétálóhidat építettek. Mindennek következtében a város élhető, rendezett és kívánatos lett. Greenville fellendült. Nem két év alatt, hanem két évtized alatt. Úgy tűnik, a jó eredményhez átgondolt tervek, türelem és idő kell.

Davidék gyönyörű helyen laknak, a Saluda folyó partján. Estefelé kimentünk egyet sétálni: a levegő tele volt a békák kuruttyolásával, ludak gágogásával és a víz csobogásával. Sőt, még hódot is láttunk.

A képeken Greenville belvárosából láttok pár részletet illetve egy-egy videót a greenville-i tűzoltókról, a vízesésről, a Saluda folyóról és a békák esti koncertjéről.

(Az igazán bátrak megnézhetik a tegnapi igehirdetésemet is. 🙂 Ezen az oldalon a gyülekezet többi szolgálata is megtalálható, ha szeretnétek ízelítőt kapni abból az igei táplálékból, amelyben részesülnek.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: