Amerika, 7. nap: Presbiteriánus fellegvárak

A tegnapi beszámolóm vége felé azt írtam, hogy úgy megyek prédikálni a teológiára, mint bárány a farkasok közé. Ma kiderült, hogy ezek igencsak barátságos oroszlánok voltak. Valószínűleg Dániel háziállataitól (Dán 6) vehettek leckéket. 🙂

A teológiai látogatásom nagyon üdére sikeredett. Carl (Carl Robbins, a Woodruff Road lelkésze – a másik Carl barátomat, Carl Dobrowolskit New Yorkban hagytam, vele majd csak egy konferencián fogok találkozni jövő héten) körbevezetett a teológián, kaptam hozzáférést a könyvtárhoz, ha bármit kutatni szeretnék, amíg itt vagyok. Összefutottunk a különböző professzorokkal, jó volt látni a már ismerős arcokat, és megismerkedni világszerte híres kutatókkal. Az intézmény meghatározó elnöke, Joseph A. Pipa virágoztatta fel ezt a teológiai szemináriumot egészen a mostani pontig, amikor Amerika-szerte is nagyon neves emberek tanítanak itt. Ám ez a teológia többről szól, mint kutatásról – sőt, az igazi nagy kincs nem is ez. Hanem az a hangsúly, amit a teológiának a megélésére és gyakorlati alkalmazására fordítanak. Sokan tanulják vagy tanítják a teológiát, mint bármilyen más diszciplínát, azonban már a tanulmányaim elején megértettem, hogy amikor a teológia eltávolodik a való élettől, meghal, és nem sokra lesz használható. Isten nem azért adta nekünk a Bibliát, hogy hideg-rideg távolságtartással kutassuk, hanem azért, hogy az életünket megváltoztassa, átformálja. Azoknak tehát, akik a Bibliát kutatják, ezt sosem szabad szem elől téveszteniük. Mindennek, amit tanulunk, kutatunk, írunk, látnunk kell a gyakorlati hasznát is – ha pedig nem, akkor a házifeladatunk még nincs készen, és addig kell visszaülnünk az asztalhoz, és dolgoznunk rajta, amíg ezt meg nem tudjuk mutatni. No, ebben kiváló a Greenville-i teológia. A tanárok mindegyikének van lelkészi/misszionárius tapasztalata. Mindannyian egy élű hitű gyülekezet aktív tagjai, amelyet szolgálnak ajándékaikkal és képességeikkel. Carl mondta, hogy olyan nagy örömmel látja, ahogyan egy-egy vasárnapi istentisztelet után a gyülekezetébe járó professzorok félre vonják a diákokat, beszélgetnek velük, számon tartják őket. Hála Istennek mindezért.

Mintegy 50 embernek prédikáltam, és úgy tűnik, az oroszlánok bajszát semmivel nem sikerült meghúznom, mindvégig békések maradtak. Utána odajöttek hozzám, beszélgettünk, többen visszajeleztek, hogy Isten használta szavaimat a mostani helyzetükben. Ezután következett az egyházról és munkánkról való beszámoló egy rövid pizzás ebéd után. A diákok és tanárok is élvezték, jó volt, hogy számukra egzotikusnak tűnő vidéken láthatták Isten hatalmas munkáját. Jó volt az is, hogy a diákok – amerikai módra – nem csak ültek és hallgattak, hanem kérdeztek, megjegyzéseket fűztek, aktívak voltak. Persze volt még egy slusszpoén: a prédikációm végén valaki egy idős nénit kísért hozzám, és bemutatták nekem, mint Mariat. Majd a néni megszólalt magyarul! Mint kiderült, ’56-os menekültként került Amerikába, aki egy közeli hitvalló református (OPC) gyülekezet tagja. Pár percet tudtunk beszélni, de a néni mondta, hogy még keressem fel, nagyon örült a magyar szónak. 🙂

Majd ezután Carl Robbins gyülekezete, a Woodruff Road következett. Minden szerda este aktív gyülekezeti élet folyik. Együtt vacsoráznak, előtte/utána a gyerekeknek kórus van, a fiataloknak kátéoktatás, a gyülekezetnek imaközösség, a leendő diakónusoknak és presbitereknek pedig képzés folyik. Ez az imaközösség az, ahol minden egyes héten imádkozik értünk ez a gyülekezet. Így a mai nap kiváló alkalom volt, hogy beszéljek kicsit a munkáról, hogy az imakéréshez arcokat és képeket is tudjanak csatolni. Lehetett itt ismerősökkel is találkozni, jó pár teológiai professzoron túl itt volt például Ashley is, aki két éve öt angoltáborban is segített minket. Az emberek összességében nagyon értékelték a beszámolót, és különösen a képeket. Elég sok emberrel sikerült beszélnem, szerveződnek a következő napjaim találkozói: professzorokkal, presbiterekkel, a gyülekezet missziós bizottságának elnökével tervezek találkozni.

Mindebből is láthatjátok, hogy ez egy igencsak nagy, élő gyülekezet. Amikor David körbevezetett a különböző termeken, mind ez a benyomás erősödött bennem: ez egy élő közösség, ahol odafigyelnek egymásra. A vacsora közben vagy az alkalmak után a gyerekek futkároztak, a felnőttek játszottak velük. A különböző hátterű emberek beszélgettek egymással. A képeken is ez az eleven közösség köszön vissza, még ha üres szobákat is láttok néha. Ezért is gondolok a Woodruff Roadra úgy, mint Isten egyházának egy fellegvárára.

Amerikai érdekességként most csak annyit, hogy európai szemnek elképzelhetetlen mennyiségű üzlet van itt. Mivel Amerika nagy ország, a települések (hacsak földrajzi korlátok nincsenek, mint pl. New Yorkban) nagyon kiterjedtek, ez az egyik ok, ami miatt mindenkinek autója van. A távolságok óriásiak. Mégis a sok-sok kilométeres utak alatt az utak mentén mást sem látsz, mint üzletek hosszú sorát. Ehhez képest a mi bevásárlóutcáink vagy plázáink eltörpülnek. Boltok-boltok mind egymás után. Érdekes és rendkívül furcsa is egyben. Ez tényleg fogyasztói társadalom. (Nincs videóm róla, de igyekszem majd készíteni, ha az idő kicsit jobbra fordul.)

A fényképeken ma kizárólag a Woodruff Road-i gyülekezetet látjátok majd: a gyülekezet épületét kívülről, a szentélyt (istentiszteleti termet), a baba-mama szobát ill. egy gyerekalkalmas szobát, a közös vacsorát. A videók pedig a gyülekezeti épületegyüttest kívülről, egy gyerekkórus próbáját, az istentiszteleti termet és egy kisebb gyülekezeti alkalom záró éneklését örökítik meg.

Holnap a két másik lelkésszel Scottyval (aki az egyedülállók konferenciájára jön hozzánk áprilisban) és Dannel fogok beszélgetni. És még ki tudja, mit tartogat Isten még számunkra.

One thought on “Amerika, 7. nap: Presbiteriánus fellegvárak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s