Amerika, 9. nap: Férfiak, testvérek

Daviddel délelőtt derűsen diskuráltunk a dombokon. 🙂 Gyönyörű tavaszi nap volt, felhő nem volt az égen. Most, hogy másodszor kijöttünk a környékre sétálni, megdöbbentett, ami korábban nem is nagyon tűnt fel: a házak körül nincsenek kerítések! Az otthonod nyitott, semmi különös nincs abban, ha emberek a házad közelében járnak, ha éppen arra vezet útjuk. David mondta, hogy az is teljesen normális, hogy ha a közelben épül egy ház, az emberek bemennek, és akár körülnéznek – ha valami veszélyes lenne, azt szalagok jeleznék. Ez a fajta közvetlenség úgy általában igaz az emberekre is. Akár sétálunk, akár valahol sorban állunk, az emberek megszólítják egymást, elcsevegnek, beszélgetnek. A barátságosság légköre jellemzi ezt az országot (legalábbis amennyire ezt tapasztalataim látni engedik). Hozzájuk képest mi sokkal zártabbak vagyunk – szó szerint (gondoljatok a kerítéseinkre!) és átvitt értelemben egyaránt. Amit európaiként nehéz megérteni, hogy ehhez a bátorsághoz és közvetlenséghez társul egy számunkra horrorisztikusnak tűnő dolog: a fegyvertartás. Carl Robbins mondta egyik beszélgetésünkkor, hogy egy átlagos vasárnap a gyülekezetben 50-100 fegyver van jelen. (Ez nemcsak erre a gyülekezetre igaz, hanem e környék minden gyülekezetére.) Ezt pedig nehéz megbékíteni az előbb említett közvetlenséggel, nem igaz? Azt hiszem, egy két darabra sikerült rájönnöm, ami a megoldáshoz vezet. Számunkra a fegyver az agresszió jele – számukra alkotmányosan biztosított jog az önvédelemre. Számunkra annak van fegyvere, aki azzal vélhetően mást bántani akar – számukra a fegyver azért van, hogy elrettentse a bántani akarókat, és szükség esetén meg tudják védeni magukat. Az átlagos amerikai életében nem használja a fegyverét (kivéve, ha vadászik, vagy a lőtéren gyakorol), mégis ott van a házában. Vagyis úgy tűnik, hogy – legalábbis akikkel én beszéltem – elég éretten kezelik ezt az egész fegyver kérdést. És talán ebből is fakad az a fajta biztonságérzetük és önbizalmuk, amely kezdeményezővé, kedvessé és kerítéstelenné teszi őket. Érdekes mindenesetre ez a helyzet, érdemes rajta gondolkodni.

Egy másik dolog, ami egyre inkább hatása alá von, hogy mennyi erős férfival és jó vezetővel találkozom itt. Határozottak, kifejezik véleményüket és jól érvelnek mellette, gondolkoznak és döntéseket hoznak. Szeretik a férfias, kreatív dolgokat. Hatékonyak. Persze tudom, hogy ez nem igaz általánosságban Amerikára. Ám ezekben a gyülekezetekben, ahol megforultam, mégis egy olyan légkört találtam, ami bátorítja ezeket a férfiakat. Azt hiszem, az egyik fontos elem pont a nők viszonyulása (a másik pedig az, hogy a jó modellek miatt a férfiak közössége is bátorítja őket, mintegy felhúzzák egymást az érett, komoly határozottságra). És nem, a nők nincsenek elnyomva. Ezek a keresztyén férfiak komolyan veszik a családjukat, szeretik feleségüket és gyermekeiket. Nem a nők kárán erősek a férfiak. Hanem többször láttam, ahogyan a nők tiszteletteljes és támogató reakciója bátorítás volt a férfiaknak is. Olvasok egy könyvet (Love and Respect, “Szeretet és tisztelet”), aminek a fő gondolata ez: a feleség leginkább szeretetre, a férj tiszteletre vágyik. Úgy erősíthetjük a másikat (és ezen keresztül kapcsolatunkat is), ha figyelünk arra, hogy megadjuk, amire a másiknak igazán szüksége van. Így fog a másik virágozni mellettünk. Hogyan fejezhetnéd ki a szeretetedet? Hogyan mutathatnád ki a tiszteletedet?

Délután újra a teológiai szemináriumra látogattam. Ismét találkoztam Marika nénivel, az ’56-ban tizennégyévesen Amerikába szökött magyar nénivel. Ahogy a többiek elmondták róla, igazi imaharcos. Majd Tony Curtoval, a hitvédelmet tanító professzorral és Mark Bube-bal, az OPC (Orthodox Presbyterian Church, egy másik hitvalló presbiteriánus felekezet) külsős kapcsolatokért felelős elnökével beszélgettünk estébe nyúlóan az egyházaink közeledéséről. Úgy néz ki, hogy májusban majd egy-két napra Magyarországra látogatnak majd.

Jöjjenek a képek! Látni fogtok kerítésnélküli házakat. A fiúknak és férfiaknak építkezésről készült képeket ajánlok. Illetve a Dr. Curto házából való kilátást is megcsodálhatjátok (nappal és este), amivel nem lehet betelni, ugyanis egy tó partján lakik.

Még jobb a felhozatal a videók terén. Van egy egy és még egy videó a házépítésről. És készítettem egy Dr. Curto házáról is (itt az esti is), mert mégiscsak így az igazi. 🙂

5 Comments on “Amerika, 9. nap: Férfiak, testvérek

  1. Ha 100 “fegyveres” ül a vasárnapi istentiszteleten, nem árt, ha a lelkész jól felkészül a prédikációval 🙂

    Kedvelés

  2. Peti, ha megengedsz egy javaslatot, a videózásnál lassan mozgasd a kezed, mert egyébként szaladós lesz a látvány. De gyönyörű, amiket felveszel és nagyon élvezem a beszámolóidat.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Tamás Hangman bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: