Amerika, 10. nap: Keresztyén party

– Let’s have a party! – szólt David az egyik nap (kb. “Csináljunk egy bulit!”), és úgy is lett, a mai napra összehívott egy sereg embert a gyülekezetből az én tiszteletemre. De ne rohanjunk annyira előre! Reggelire Vickie proteindús (amerikai) palacsintát készített, ha a képek alapján kedvet kaptok hozzá, a receptet is megtaláljátok. A délelőtt nagy része emailezéssel, és további találkozók intézésével telt el. Majd kora délután kimentünk egyet sétálni Daviddel a közeli Lake Conestee természetvédelmi övezetbe. Ez a terület régebben egy baseballpályához tartozott, a város azonban átvette, és egy gyönyörű természetes parkot csinált itt. Rengeteg madarat, sőt kora reggel szarvasokat vagy akár mosómedvét is lehet látni. A legérdekesebb azonban talán mégis az, ahogyan a hódok átszabják a terület arcát. A hódok ugyanis gátaikkal eltorlaszolják a folyót, így vízzel árasztják el a közeli erdőt. Ezen a lápos, mocsaras részen éldegélnek, a fák kérgét és más gyökereket és növényeket esznek, amíg a fák el nem halnak. Majd ezután a torlasszal kialakított folyó más részére költöznek, és ugyanezt a stratégiát követve újabb és újabb részeket választanak le. Életük tehát meglehetősen aktív és óriási változást eredményez a környezetben. Elsőre talán kártékonynak gondolnánk őket, de Dávid egy érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmemet. Az indiánok soha nem öltek hódot, egy állat elejtése a legnagyobb bűntettnek számított náluk. Miért? Mert a hódok által létrehozott mesterséges tavacskák még a legnagyobb szárazságban is ivóvíz forrást jelentettek embernek és állatnak. Ahogy aztán a hódokat leölték vagy elűzték, ezeket a területeket szárazságok kezdték el sújtani, és ez így is maradt napjainkra is.

Már írtam máskor is, hogy tetszik az amerikaiak közvetlensége. David pl. erre a sétánkra egy nehézségekkel küszködő ismerősét hívta el, hogy beszélgethessünk, hátha tudunk neki segíteni valamiben. Máskor is ha találkozunk valakivel, mindig bemutat, mint a Magyarországról érkezett lelkészt, és így általában tud beszélgetést kezdeményezni. Vagy ha nem is, legalább világossá tette mások előtt a keresztyénségét. Néha tényleg nagyon egyszerű dolgok jelentik az evangelizáció első lépéseit.

No de térjünk vissza a partyhoz. A készülődés során David megpróbált bevezetni a déli barbeque rejtelmeibe. Majd a vendégek is elkezdtek megérkezni, mintegy 15-en lehettünk az este során. Többen a gyülekezet presbiterei ill. missziós bizottságának tagjai voltak. Vacsoráztunk, beszélgettünk, nevettünk – olyan volt, mint ha otthon páran összegyűltünk volna (a helyszínen jelenlévő pisztolyoktól eltekintve – ennek a számáról inkább ne kérdezzetek). Hirtelen ötlettől vezéreltetve David megkért, hogy beszéljek magamról és az egyházunkról ebben a körben is. A beszámoló aztán személyes fordultatot vett, többet kérdeztek a megtérésemről, lelkésszé válásomról. Bár nem vagyok a rögtönzés mestere, de megilletődöttségem ellenére összességében jól sült el a dolog. Majd a végén énekeltünk, David és az egyik presbiter Craig gitározott – Craig különösen jó ebben (bár ez a felvételen nem hallatszik). Az este végére Ashley apukája is megérkezett, ő aztán egy különlegesen érdekes figura. Japánban született, folyékonyan beszél a mai napig is japánul. Fakivágással foglalkozik, és ebben Ashley is támogatja: ő szokta hatalmas darukkal leemelni a kivágott fatörzs részeit az édesapja utasítása alapján. Az apukája emellett nagyon aktív missziós munkát is végez. Csak érdekességképpen: jó kapcsolatot ápol Richard Benett-tel, a néhai katolikus pappal, akinek könyvét a kiadónk is megjelentette.

Amit erről a napról és általában az amerikai keresztyénségről elviszek az, hogy jó látni a közösségüket és örömüket. Nem gondolom, hogy különösebb titkuk lenne, csak az, hogy figyelnek az Istennel való kapcsolatukra, tisztelik a társukat és komolyan veszik a gyülekezetüket – és Isten az évtizedek során olyan érettséggel látta őket, ami letagadhatatlan. (Csak egy példa: valaki az asztalnál egy viccesnek szánt, de nem odaillő megjegyzést tett a feleségére. Erre Craig határozottan annyit szólt: ő a feleséged! A dolog helyre lett téve, a beszélgetés folyt tovább. Sértődés nélkül.) Én ebben egy óriási bátorítást látok. Sokszor hiányoljuk az érettséget az életünkből és gyülekezeteinkből. Ám az Úr nem kér tőlünk semmi különöset, csak azt, hogy járjunk alázatosan vele, szeressük őt és embertársainkat. A Szentlélek a többit elvégzi, ebben bátran bízhatunk.

Rengeteg videót készítettem ma: egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt és hatot a természetvédelmi területről és hódok által készített gátakról. Egy hetediket pedig az esti éneklésről.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s