Amerika, 13. nap: A virágok földje

A mai napunknak egy különösebb célja volt: eljutni Floridába, ahol sor kerül a Ligonier konferenciára. Mindez nem tűnik különösebben nagy dolognak, ha térképen megnézzük, kifejezetten közel van Edisto és Florida. Úgyhogy a reggeli után dolgoztam, majd sétáltunk egyet Davidékkel a tengerparton. Éppen dagály volt, ami azt jelentette, hogy a tegnapi strand lényegében teljesen víz alatt volt. Azért fotó- és videótémát így is lehetett találni. 🙂

Mielőtt elindultunk volna, egy nyugdíjas házaspár érkezett, akik szeretnék kivenni Davidék nyaralóját. Szó szót követett (az emberek elég barátságosak és kezdeményezőek, nem nagyon nehéz szóba elegyedni senkivel), és nem is olyan sokára a keresztyénségnél kötöttünk ki. Mondhatni, hogy én most különösen jó csali vagyok ilyen szempontból: már az elején el lehet mondani, hogy Magyarországról jöttem, mit keresek itt, és máris Istennél és a gyülekezetnél vagyunk. No, erről a férfiről (is) kiderült, hogy szintén keresztyén, sőt a nemzetközi börtönmisszió vezetője volt három évtizeden keresztül. Ron Nikkelnek hívják, és Chuck Colsonnal utazott sokat. Chuck Colson egy befolyásos politikus volt az Egyesült Államokban, a hetvenes évek elején Nixon elnök közvetlen bizalmasa és tanácsadója. Ha ismerős a neve, az onnan lehet, hogy ő is belebukott az évszázad talán legnagyobb amerikai belpolitikai válságába, a Watergate-botrányba. A többpi politikustól eltérően azonban Colson beismerte bűnösségét, és nem próbálta menteni a bőrét. Ebben a döntő szerepet az játszotta, hogy a tárgyalás idejére Colson megtért… Hét hónapot töltött börtönben, majd megírta az Újjonnan születtem c. könyvét, amiben nyíltan beszél hitéről és a változásról, amit Krisztus kegyelméből átélhetett. Mert a változás valóban letagadhatatlan volt: felhagyott korábbi munkájával, és megalapított először az amerikai, majd a nemzetközi börtönmissziót, és élete végéig az egyik nagy evangéliumi vezetőként tartották számon. Ennek az embernek volt közvetlen munkatársa, ez a Ron Nikkel, akivel ma beszélgettünk. Isten mindig meglep találkozásokkal…

Majd elindultunk Flordiába. A rövid, négy órásnak gondolt útból végülis hét óra lett, szóval a napunk nagy részét elvette. De végül is hála Istennek megérkeztünk Floridába, a virágok földjére (ugyanis a név spanyolul ezt jelenti). Ha már a virágoknál járunk: ami különösen érdekes számomra Amerikában, hogy mennyi álattal lehet itt találkozni. Meséltem már a szarvasokról, amelyek bejárnak a kertekbe, a szinte mindenütt jelenlévő mókusokról nem is beszélve. De láttunk az autópálya mellett pulykát és őzet. Valamint rengeteg madarat: halászsast, egerészölyvet, gémeket, kócsagokat – és ezen állatok többségét emberek lakta vidék mellett észleltük! Érdekes.

Hadd osszak meg még egy történetet, ami szintén tipikus. Egyik nap vezettem, és előttem egy S osztályú Mercedeshez mérhető (lefordítva: nagy) Buick poroszkált. Láthatóan új autó volt, szemet gyönyörködtető. A forgalom haladt, én nemsokára mellé kerülte. Reflexből oldalra néztem, hogy vajon kivezeti. Hát egy ránézésre nyolcvanöt éves nénike, felöltözve az idősebbek által sokszor nagyon szeretett neonzöld melegítőbe. Ha Magyarországon lett volna, már csak egy kendő hiányzott volna a fejéről. No, ez a nénike kedélyesen vezette ezt a batár nagy autót. Nagyon kellett figyelnem magamra, hogy előre nézzek, nehogy a csodálkozástól belecsattanjak az előttem haladó kocsiba. Ez Amerika, az autók és vezetők országa.

Mivel érdeklődtetek Davidről és Vickieről, ezért az óceánparton csináltam róluk képeket. Továbbra megörökítettem a reggeli napfelkeltét. Viszont különösen sok videót készítettem ma: a napfelkeltéről; a panorámáról, ami a ház tetejéről tárul elénk; Vickiről és Davidről; az óceánról (sajnos a szél miatt a hangja rossz); egy átlagos amerikai autópályáról (aki kitalálja, hogy kinek a hangját hallja a videó alatt, külön jutalomban részesül!) és Orlandóról, a Disneyland városáról.

Illetve van még egy videó, amit Daviddel meglepetésnek szántunk. A megnézése alatt kéretik szem előtt tartani, hogy a sorok írója – és így a videó szereplője – érzékeny lelkivilágú ember, aki nehezen viselné, ha kritikával illetnék a nyújtott produkcióját. Inkább nézzétek az áradó szeretetet és azt, hogy a magyarom egész jó a két hét kint tartózkódás ellenére is. (Tessék a fenti sorokat azért nem teljesen komolyan venni. ;-))

2 Comments on “Amerika, 13. nap: A virágok földje

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: