Amerika, 14. nap: Ha vizet ihatnál a tűzcsapból…

… akkor meg lennének oldva a vízellátási gondjaid, igaz? A Ligonier konferecián részt venni valami ilyesmihez hasonló. Két és fél napon keresztül a tűzcsapra kötnek rá, hogy a legjobb előadók tanítását hallgathassuk. Különös kegyelem éppen ezért, hogy a konferencia előadásait élőben is lehet követni, sőt utólag is meg lehet hallgatni. (Ha jól tudom, mindkettőt a Ligonier facebook oldalán lehet megtenni.)

A konferencia Orlandoban, egy baptista gyülekezetben kerül megrendezésre. Hát, ez a gyülekezet nem kicsi: 4.250 ülőhely van a fő gyülekezeti teremben. Inkább hasonlít egy óriási színházteremre, mint templomra. Valószínűleg – a székek hátában található anyagokból kiindulva – a tanítás is inkább arminiánus. De ez mindegy is, mert a lényeg, hogy most a Ligonier konferenciának ad otthont ez az épületegyüttes.

A konferencia központi témája az ébredés. Ébredés és

  • imádság,
  • prédikálás,
  • szenvedés,
  • Szentírás,
  • történelem.

Két fontos dolgot emelnék ki a ma hallottakból, ami különösen személyes volt számomra. Először is a Szentírás és az igehirdetés szerepe az ébredésben és általában a keresztyén ember életében. Azt találom magamban és az egyházunkban, hogy könnyű hozzászokni az Igéhez és az élő igehirdetéshez. A megszokott pedig nemsokára unalmassá válik. Az unalmasat pedig fel kell dobni vagy ki kell egészíteni. És sokszor mintha azt gondolnánk, hogy személyes életünk vagy egyházunk problémáit valami új módszer, meglátás, ember fogja megoldani. Ebben a folyamatban pedig szép lassan elsodródunk a Szentírás központi, nélkülözhetetlen ÉS elégséges voltától. Nem a hitvallásunkban feltétlenül, hanem a gyakorlatunkban és gondolkodásunkban. Ezzel a sodródó árral szembesít Steven Lawson és Stephen Nichols előadása – mindkettő a Biblia és a biblikus igehirdetés lényegi, elengedehetetlen voltára hívja fel a figyelmet. Az egyik idézett igerész az Ézsaiás 55:11-12, ahol Isten biztos, változhatatlan ígéretét találjuk: Isten szava nem tér vissza hozzá üresen, hanem bevégi Isten tervét. Ez ugyanúgy biztos, mint ahogya a kiadós eső feléleszti a lekonyult növényeket. Isten szavának meggátolhatatlan ereje van. Soha ne feledjük szem elől azt a kiváltságot, hogy biblikus igehirdetést hallhatunk! Soha ne gondoljuk, hogy ezt mással lehet helyettesíteni! (Még akkor is, ha ettől függetlenül vannak dolgok, amiken változtatni vagy amiket javítani kell.) Adjatok hálát mindezért, imádkozzatok lelkészeitekért és személyes igeolvasásotokért. Olyan eszközök ezek, amihez fogható más nincs.

A másik személyes üzenet az imádság fontossága volt. Nem arra gondolok, hogy persze, többet kell imádkoznunk. Ezt elmondjuk majdnem hetente, és általában semmi sem változik. Hanem arra, amit Sinclair Ferguson kifejtett, hogy az ébredést mindig megelőzte egy közösségi, imádságban való gyötrődés. Emberek nem az ébredésért imádkoztak. Hanem igehirdetőkön és egyszerű keresztyéneken erőt vett az a tudat, hogy mennyire nyomorultak és elveszettek Isten nélkül. Az ébredések e lelki óriásai közül senki sem kezdte úgy a hetét, hogy “akkor most szerdán ébredés lesz.” Hanem egyet láttak: lelkük halottságát, bűneik miatt való megterheltségüket, a mindent átható szárazságot. Mindezek hatására nem tudtak mást tenni csak imádkozni. Ez az Isten iránt való vágy, ez a rá való támaszkodás előzte meg az ébredéseket. Mindez természetesen Isten műve. Ám mindez bátorítás is: ne csüggedjünk, ha szárazságot és halált látunk magunkban és magunk körül. Hanem kiáltsunk! Könyörögjünk Isten hatalmáért, a Szentlélek kiáradásáért, az evangélium bátorításáért.

Ezen kívül is ki lehetne emelni még dolgokat. Elsöprő erejű volt Joni (Joni Eareckson Tada) bizonyságtétele. Mindenki, aki tud valamennyire angolul, nézze meg. Nemcsak a szenvedésről kap egy biblikus és bátorító képet, hanem lát egy olyan nőt is, akinek életét a Szentírás ígéretei tartották meg. Aki az igén gondolkozik, a Bibliát beszéli, az Írásba kapaszkodik. Aki az ÚR Jézus miatt és az ÚR Jézusért létezik. Most és örökké.

Még egy gondolat a konferenciához. Biztos érdekel Titeket, hogy na, milyen itt? Jó, nyilván. Azonban az is nagyon világos, hogy Isten igéje nincs helyhez kötve. Amiért jó, hogy a konferencián vagyok az, hogy mintegy rá vagyok kényszerítve arra, hogy az előadásokat végighallgassam. Otthon, szabadságomban valószínűleg nem tenném meg. De szilárdan hiszem, hogy 99%-át annak, amit átélek, azt otthon is át lehet élni, mert Isten igéje nincs bilincsbe kötve. A Szentírás igazságai ugyanúgy formálnak hétezer kilométerről, mint hét méterről.

Különben döbbenetes, de tényleg több mint négyezer ember van itt. Ez felvet rengeteg kérdést, amit elsőre nem is gondolnánk. Például, hogyan lehet ennyi ember étkezését megoldani? Ezt nem intézhetjük el annyival, hogy hát valahol le kell ültetni őket. Nincs akkora hely (és nem tudom, hol van), ahová négyezer embert le lehet csak úgy ültetni. Ennyi embernél a turnusukban való étkezés sem oldható meg. Szóval azt találták ki, hogy az ételt egy dobozba adják mindenkinek, és felhúztak sátrakat, felállítottak asztalokat szerteszét, ahová letelepedve ki-ki elfogyaszthatja elemózsiáját. Minden meg van szervezve. Amerikaiak ezek, na.

Van jó pár fényképem, videóm és hangfelvételem. Egy videó a teremről, ahol voltunk egy kis orgonával kísérve.  Egy hangfelvétel négyezer ember közös énekléséről, számunkra is ismerős dalammal. Valamint egy részlet Joni énekléséről (többször is énekelt az előadása közben) a közönség által kísérve.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s