Olaszország, 1. nap: Róma

Azt mondják, hogy Róma az örök város. (Nem, a mennyei Jeruzsálem az. Zsidó levél 12:22-29) De az igaz, hogy az odajutás egy örökkévalóságnak tűnt. Már épp a kifutón voltunk, a felszállás előtti pillanatokban, amikor a gép hirtelen lement a kifutópályáról. Kiderült, hogy valami számítógépes probléma lépett fel, amit sem a személyzet, sem a később érkező karbantartók nem tudtak megjavítani. Így kicserélték alattunk a gépet. Végül aztán háromórás késéssel érkeztünk meg az olasz fővárosba.

De miért is mentem Rómába? Május 30. – június 1. között Viterbo városában veszünk részt egy konferencián Gyuszival. Ez a konferencia kifejezetten az Európában működő református-presbiteriánus egyházak és gyülekezetplántálások számára kerül megszervezésre immár évek óta. Érdekes módon, nem itthonról, hanem az amerikai utam során értesültem erről, ahová meg is hívták az egyházunkat, hogy megismerkedhessünk a többi, hozzánk hasonló cipőben járó egyház és lelkész munkájával. Az előadásokat Joseph A. Pipa tartja, annak a greenville-i teológiának az elnöke, amit márciusban én is meglátogattam.

A konferencia témája az istentisztelet – és mintegy jeleként annak, hogy tényleg komolyan veszik ezt, két olvasnivalót is adtak. Az egyik egy bevezető jellegű könyvecske az istentisztelet témájához, ami egyszerűen, érthetően összefoglalja a református tanítást ebben a kérdésben. A másik a Dr. Pipa által írt és szerkesztett összeállítás, amelyet már távolról sem lehet annyira rövidnek mondani a maga 400 oldalával. 😊 Ajánlom az olvasását mindazoknak, akiket érdekel a téma. Nagyon jó alapozást ad a református istentisztelet fontosságáról, a szabályozó elvről (regulatív princípium), az istentisztelet különböző elemeiről – miközben olyan témákat is velősen, de hasznosan tárgyal, mint a kizárólagos zsoltáréneklés vagy az istentiszteleti zene. Remélem, hogy az egyházunk számára hasznos tanítással és kapcsolatokkal térünk vissza.

A konferencia szerdán kezdődik, de ma már el kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk. Így a mai estét Rómában töltöttük. Ha jellemezni kellene, hogy mit csináltunk ez idő alatt, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy kísérletet tettünk, hogyan lehet Róma minél több nevezetességét minél rövidebb idő alatt megnézni. Tömegközlekedés kizárva persze, az csak a kényelmeseknek való. 😊 Még nem sikerült pontosan összesíteni, de legalább 15 km-re teszem az éjszakáig legyalogolt kilométerek számát. De jó volt. Ízelítőként találtok itt pár képet. Sajnos többet nem tudok rakni, mert a szállásunkon a wifi nem működik, így mobilinternetre vagyok korlátozva.

 

Illetve itt van még egy ill. kettő videó a Szent Péter térről, egy mókás sirályról és egy utcai zenészről.

Említettem már, hogy az istentisztelet lesz a konferencia fő témája. Ehhez megfelelő előhang volt a mai nap (A református istentisztelet és Róma – értitek.) Az ApCsel 17-ben azt olvassuk, hogy amikor Pál apostol meglátogatta Athént, lelke háborgott a sok bálvány és hamis istentisztelet láttán. Valami hasonlót érezhet az ember Rómába látogatva is. Nyilván rengeteg gyönyörű épületet látunk, amelyek szemet gyönyörködtetők. Ám mégis szívfájdítóan szomorú, hogy ezek jó részében nem a Biblia Istenét vagy nem az ő általa előírt módon imádják. Mindezeknek az épületeknek a megépítése óriási emberi, anyagi, mérnöki, művészi erőfeszítés és áldozat. Isten mégis azt mondja, hogy jobb az engedelmesség az áldozatnál. Az istentisztelet kapcsán pedig azt, hogy nem az a lényeg, hogy Istent hol imádjuk, hanem hogyan: „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” (János 4:23–24) Isten elsősorban egyszerű, Biblián alapuló, őszinte hitből fakadó, képmutatás nélküli, Jézus Krisztusban bízó, Istenben örvendező és neki engedelmeskedő istentiszteletet vár el tőlünk. És ez jó hír nekünk. Hiszen nem kell ehhez Rómában, a gyönyörű katedrálisok valamelyikében lennünk. Hanem Istent megtalálhatjuk otthon, magányunkban is, de legfőképpen az Istent félők gyülekezetében. Isten közöttünk lakozik, és értünk adta a Fiát, hogy az ő halála és élete által örök életünk legyen. Mi ezt az Istent imádjuk, neki örülünk, és az ő örök városának eljövetelét várjuk. Ez elmondhatatlanul nagyobb kiváltság minden földi dolognál. Figyeljetek, mit mond Isten Ábrahámról, és mivel biztat minket is, akik Ábrahám hitét követjük:

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy. Hit által vándorolt az ígéret földjén, mint idegenben, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek tervezője és építője Isten. […] És ha arra gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna idejük, hogy visszatérjenek. Így azonban jobb után vágyakoztak, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten nem szégyelli őket, hogy Istenüknek nevezzék, mert készített nekik várost.” (Zsidó levél 11:8–10, 15–16)

Remélem, hogy a következő napokban ennek az Istennek a helyes tiszteletéről fogok tudni írni nektek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: