Olaszország, 4. nap: hazatérés

Mintha még nem nagyon írtam volna a konferencián résztvevő lelkészekről, hadd szenteljek pár sort nekik is. Mike Cuneo-ról, a viterbói lelkészről már írtam röviden az udvarlása kapcsán. Ám az talán felmerült bennetek, hogy mit keres egy amerikai Olaszország közepén. Mike katolikus háttérből tért meg, és már a kezdetektől Isten a szívére terhelte a katolikusok, így Olaszország ügyét. A teológián találkozott egy olasz férfivel, akivel barátságot kötött, és közösen tértek vissza Viterboba, a város reformálásán munkálkodni. Legalább ennyire érdekes Martin Banz Haf története, aki szintén Amerikában nőtt fel, de német szülőkkel rendelkezik. Persze Európában nem ennyire egyszerű az élet, hogy német szülei voltak. Édesapja Belgrád mellett élő német zsidó, édesanyja pedig Kalinyingrád környéki német családból származik. Clevelendben nőtt aztán fel, ahol óriási a magyar kolónia – mint mondja, gyerekkorában rengeteg Szabó és Szűcs barátja volt. 🙂 Majd szolgált Európában: Titó Jugoszláviájában, Ceausescu Romániájában, Fehéroroszorágban, Lengyelországban és még rengeteg más helyen. Legutóbb Peruban volt misszionárius, az ottani református egyház megalakulásával azonban Olaszországba küldték, ahol most Rómában plántál egy latin-amerikai menekültekből álló gyülekezetet. Matt Lamos szülei misszionáriusok voltak, Törökországban is szolgáltak. Matt itt kezdett elhivatást érezni a törökök iránt, jelenleg Belgiumban igyekszik az ott élő törökök között hirdetni az evangéliumot. Victor egy holland hátterű dél-afrikai, aki Hannoverben tanít egy kis teológián négy-öt diákot, és plántál ott gyülekezetet is egyidőben. Ben egy svéd lelkész hatására költözött ez északi országba, ahol a reformáció hajdan sokkal jobb napokat látott. Joel bár amerikai, de legalább félig már olasz: felesége is innen származik, és most Verona környékén egyedül munkálkodik. Mosolyogva mondta, hogy már legalább egy résztvevője van – a feleségén kívül – a bibliaóráinak… Azért sorolom fel ezeket a történeteket, hogy lássuk az Úr munkáját kontinensünkön. Nem óriási gyülekezetek és látványos szolgálatok ezek. Hanem hűséges emberek erőfeszítései, amelyet az Úr megáld, és használ országa terjesztésében. Egészen hasonlítanak a mi gyülekezeteink helyzetére is, igaz?

A mai nap délben, egy igehirdetéssel és imádsággal ért véget a konferencia. Az igehirdetés textusa Mózes első könyve 4:1-5 versei voltak: “Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az ÚRtól. Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az ÚRnak a föld gyümölcséből. Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az ÚR rátekintett Ábelra és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.” Káin és Ábel történetét ismerjük, különösen a katasztrofális végkövetkezmény miatt. Ám mindemiatt talán elfeledkezünk arról, hogy ez a történet valójában az istentiszteletről szól. Rögtön a bűneset után vagyunk, miután az Úr kiűzte az embert az Éden-kertből. Majd megszületik Ádám és Éva két gyereke. A szövegbe ennyi tudósítást olvasunk – nincs szó gyerekkorukról, felnövekedésükről. Hanem gyorsan előreugrunk, és a történet nagyrészt a helyes és hamis istentisztelettel foglalkozik. Ábel áldozatát (istentiszteletét) elfogadta az Úr, Káinét nem. Miért? Azért, amit a Zsidó levél 11. fejezete mond: Ábel őszinte szívből, hitte adta az áldozatát. És azért, amit a szöveg még megemlít: a juhainak első elléséből és kövérjéből vitt az Úrnak. A nyáj válogatott példányait. A legjobbakat. Mert felismerte, hogy az Úr, a népét szerető Isten a legjobbat érdemli. Káin ezt nem látta, számára az áldozat legfeljebb kötelesség volt. Így haragra gerjedt, és elkeseredett, amikor az Úr megfeddte őt. Vajon a mi istentiszteletünk melyik testvérre hasonlít? Ábeléra azzal, hogy a Jézus áldozata iránt való hálából örömmel és buzgalommal jelenünk meg Isten előtt őt imádni? Vagy Káinére, mint akik számára az istentisztelet csak egy kötelesség, néha talán kelletlen, szomorú és terhes? Adja az Úr, hogy amikor az Úr elé járulunk, egész szívünk benne legyen abban, hogy azt a szent Istent imádhatjuk, aki saját Fiát adta azért, hogy minket is befogadhasson családjába.

Mindezzel a gondolattal éles kontrasztban állt a nap hátralevő része, ugyanis 2-3 órát még Rómában töltöttünk, és nem tudtunk nem szembesülni azzal a hamis istentisztelettel, ami áthatja ezt a várost. Bazilikák és templomok egymás hátán. Istent gyalázó festmények, szobrok és feliratok. Megtévesztett hívők százezrei. Káinok, akik tudatosan vagy tudatlanul, de olyan áldozatot visznek, amire Isten nem tekint örömmel. Talán a legtalálóbb az egyik bazilikában talált – különben mesterien kimunkált – famakett, amely az alkotója szerint a világ vallásai közti háborút megszüntét kívánja szimbolizálni, amikor az ember végre az általános békét (lent megtalálhatjátok a leírást angolul). Egy óriási templomot ábrázol az alkotás, amelyet a világ országainak kisebb templomai vesznek körül, ezzel szimbolizálva ennek az alkotó által várt aranykornak az eljövetelét. Ám a békének e végső temploma persze nem semleges: a tetején egy nőalak trónol: Mária (legalábbis nagyon így látszott). Ez a Róma által elképzelt világbéke. Vessetek majd pár pillantást a többi képre, amely szintén a római egyház hatalmát és gazdagságát szemlélteti (egy-két kivétellel, mint a Pantheon – erről egy videót is találtok itt).

Az ÚR tehát megadta, hogy miközben a helyes istentiszteletről tanultunk, sorra szembesüljünk a hamissal is, és ezáltal emlékezzünk, hogy ez nem elmélet csupán. Az igaz Isten helyes tiszteletéért való harc a valóságban zajlik, a te életedben és az enyémben, ahogyan átadjuk-e Istennek a szívünket, és engedelmeskedünk-e neki, vagy nem. Ahogyan komolyan vesszük-e gyülekezeti kötelezettségeinket, leginkább azt, hogy buzgó szívvel és örömmel imádjuk együtt a mi Urunkat. Vagy ahogyan kimegyünk-e családunk, munkatársaink, szomszédaink közé, hogy hirdessük nekik, amit Krisztus tanított, és az ő tanítványaivá tegyük őket. Ebben segítsen minket a mi Urunk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s