Észak-Amerika, 2. nap: Lelkészek, teológusok

A mai napot már Bill Boekestein házában töltöttem. Tegnap az édesapja jött ki értem a repülőtéren, aki az egyik nagyobb református gyülekezetben presbiter. Öt gyerekük van: három fiú és két lány – a lányokat Oroszországból fogadták örökbe. Egyszerű, kétkezi munkával foglalkozó ember, akinek életében és lelkén lehet látni az Úr kegyelmének munkáját. De ezt bizonyítja a fia, Bill élete is, aki Kalamazoo egyik református gyülekezetének a lelkésze. Talán emlékeztek rá páran, nyolc évvel ezelőtt már megfordult Magyarországon és Romániában. Egy fiatal, jókedélyű, Krisztust szerető lelkészt képzeljetek el, aki szívén viseli az emberek evangélizálását – még ezen a környéken is, ahol szinte mindenki keresztyénnek mondja magát. Az alábbi képen látni fogjátok a családját: feleségével együtt négy gyerekük van. Ja, és jó tudni, hogy idén nyáron szintén meglátogat minket: ő lesz a lelkészkonferencia külföldi előadója, és Budapesten is fog prédikálni. Biztosan szeretni fogjátok. (A kép, mint látjátok, biciklizés közben készült. Az éles szeműek kiszúrhatják, hogy túl kevés a bicikli ennyi emberhez – valóban, mert kettő közülük tandem-bicikli. Hiába, ekkora családhoz kellenek ügyes megoldások. 🙂 )

20180608_201403

De térjünk vissza a tegnap felvetett témára, a Dr. Beeke által vezetett teológiára (Puritan Reformed Theological Seminary, PRTS). Bill ezen a teológián végzett, és nagyon kedves módon leegyeztett egy találkozót Dr. Beekevel. Azt kérte, hogy az amúgy rendkívül sűrű programjából szánjon ránk húsz percet, és vezessen körbe az épületben. A húsz percből végül két óra lett, és az épület megnézésén kívül sokkal több mindenről beszélhettünk az Úr kegyelméből. Három témát hoztam elő különösen: a könyvkiadás, a teológiai továbbtanulás és a konferenciák kérdését. Dr. Beeke nagyon támogatólag állt az ügyünkhöz, szívesen segít egy együttműködés létrehozásában az ő kiadójuk és a miénk között, hogy így magyar nyelvre is elérhetővé tegyünk jó református és puritán irodalmat. Ugyanígy támogatta azt a gondolatot is, hogy a lelkészek némelyike az ő teológiájukon tanuljon tovább távoktatási formában, hogy így segítsük elő a mi teológiánk és a jövő lelkészképzésének ügyét. Sőt, még arra is ígéretet tett, hogy szívesen jön ő maga is, vagy küld a teológiai tanárai közül előadókat jövőbeli konferenciákra hozzánk. Lehetőség tehát van, csak bölcsen kell majd élnünk vele.

Amit viszont szeretném, hogy mindannyian lássatok, az a teológiának és könyvkiadónak az épülete – mert ez Isten hatalmának és kegyelmének (újabb) bizonyítéka. Annak érdekében, hogy megfelelő keretben lássuk a dolgokat: amikor Dr. Beeke még tizenéves volt, senki nem olvasta a puritánokat, a hitvalló reformátusságra is, mint egy eltűnőfélben lévő dologra tekintettek Amerikában. Dr. Beeke szüleinek azonban volt pár puritán szerzőtől származó könyvük, amire Beeke már fiatalkorában rákapott, és hamar megérett benne az elhatározás, hogy ezeket másokkal is meg szeretné osztani. Így, szülei garázásban kezdődött el a könyvkiadó: először használt könyvek, majd más kiadók könyveinek forgalmazásával, végül saját kiadványokkal. Hasonló utat járt be a teológia is. Az első évfolyamok hallgatói Dr. Beeke garázsában vettek részt az órákon, és évfolyamonként kb. négy-öt emberre gondoljatok (ezek egyike volt Bill is). A lent látható képek “némelyest” eltérnek ettől a hőskortól. Egy hatalmas épületet láttok, 75.000 kötetes könyvtárral, tantermekkel, videók forgatására alkalmas stúdióval. A pincében tárolják a kiadó könyveit – legalább ötmillió dollár (majdnem másfél milliárd forint) értékben! Ez ma már nem épp az a garázscég, mint aminek indult. Az Úr megáldotta őket, mert ő szereti a kis, hűséges kezdetet (Zak 4:10).

Hadd meséljek még Dr. Beeke irodájáról is, mert ilyet valószínűleg még nem láttatok. Egyrészt óriási. Másrészt mindenhol könyvek – még a földön is szerteszét. Bár hihetetlennek tűnik, de Dr. Beeke azt mondta, hogy még észben tudja tartani, hogy melyik stóc milyen témát és feladatot takar. Illetve azt is mondta, hogy a hozzáérkező lelkészek általában megragadják az alkalmat, hogy fényképet készítsenek az irodájáról, hogy majd otthon a feleségüknek megmutathassák azt mondva: “Lám-lám, Dr. Beeke-hez képest egyáltalán nincs is sok könyvem!” (Ezt a tanácsot jóleső érzéssel zártam szívembe. 🙂 )

Különben az egész munka Isten kegyelméről árulkodik. Dr. Beeke mesélt több történetet is. Például az építkezésről, amely költségének előteremtése óriási feladat volt. Az egyik munkatárs naponta imádkozott azért, hogy mire az épület elkészül, és a felavatás megtörténik, az Úr rendelje ki az összes anyagi fedezetet, és ne kelljen hitelt felvenni. Amikor ezt Dr. Beeke megtudta, félrevonta őt, és azt mondta neki, hogy ne imádkozzon többet ezért mégpedig két dolog miatt: egyrészt nehogy a mi akaratunkat akarjuk Istenre erőltetni, nem tudjuk mi az ő terve; másrészt pedig ez úgyse fog összejönni, mert lehetetlen… Ám az adományok jöttek, és két nappal az átadás előtt összeszámolták, és kiderült, hogy már “csak” 120.000 dollár hiányzik. Óriási öröm fogta el őket, ez tényleg azt jelentette, hogy a költségek döntő része fedezve van. Majd az átadási ünnepség kezdete előtt öt perccel egy nő jelent meg az épületben, és sürgős dologra hivatkozva kért pár percet Dr. Beeke-től. Ő azt mondta, hogy nincs ideje, csak nagyon röviden. Erre a nő a kezébe nyomott egy borítékot, azt mondta neki, hogy erre szüksége van, majd kiment az ajtón. A borítékban 120.000 dollárról szóló csekk volt – nem több, nem kevesebb. Mint Dr. Beeke mondta, ő nem érzelgős ember, de azon a ponton teljesen összetört a sírásig a saját hitetlensége és az Úr kegyelme láttán.

Az épületnek van két különleges terme még (az ún. Puritan Resource Center). Az egyikben a puritánok eredeti művei, a másikban a róluk szóló írások találhatók. Angol nyelven ez a puritánokkal foglalkozó legátfogóbb rész, minden beszerezhető mű rendelkezésre áll. Olyan szinten, hogy jó pár, 16-17. századi eredeti latin vagy korai angol kiadás is megtalálható itt. A fényképek között találtok párat – tessék az évszámokat nézegetni. 🙂 Olyan különlegességek is vannak itt, mint a Westminsteri Hitvallás elő-kiadása, amelyet még a hivatalos változat előtt küldtek szét véleményezésre. Vagy Kálvin kommentárjai eredeti, 16. századi nyomtatásban, amelyeknek még a borítójuk is majdnem tökéletes állapotban van. Az eziránt érdeklődőknek tényleg lelki lakoma mindez.

Nyilván ezek különleges dolgok és események, és valljuk meg, a mi magyar valóságunktól elég távolinak tűnnek. Ám számomra egy tanulság volt ebből a látogatásból: Isten csupán azt kéri tőlünk, hogy hűségesek legyünk. Hűségesek a bibliaolvasásban, a családunk szolgálatában, a gyülekezetünk tagjainak és látogatóinak szeretésében, az evangélizálásban, az imádkozásban. Az Úr szereti és megáldja a hűséget. Hogy olyan látványos módon-e, mint Dr. Beeke-éknél, arra nincs ígéretünk. De minden hű keresztyén meg fogja hallani a legnagyobb kincset, amit ember hallhat: “Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Máté 25:21)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: