Észak-Amerika, 6. nap: sok keresztyén munka közben

A Wheaton Egyetem, amely helyet ad a két zsinatnak az egyik legnagyobb evangéliumi keresztyén egyetem az országban. Amerikai mintára valójában egy egyetemvárosról (campus) kell beszélnünk: az előadók, egyetemi épületek, kollégiumok, sportpályák, étkező, egyszóval minden egy külön helyen épült. Tényleg olyan, mint amit a filmekben és a képeken látunk: hatalmas park, gyönyörű épületekkel, tökéletesen zöld fűvel, makulátlanra nyílt gyeppel.

Mint írtam, a munkatempó nagyon feszített. Reggel 8-tól este 9-ig, összesen kb. 3 óra szünettel az étkezésekre. Azzal a várakozással láttam neki ennek a napnak, hogy belelátok a zsinat működésébe, és jobban megértem, hogyan is működik a presbiteriánus egyházkormányzás a gyakorlatban. Istennek hála, ez a kívánságom teljesült. Tudom, hogy mindaz, amiket ezek után írok, száraznak tűnhet sokaknak. Ám ha lehet, kérlek, mégis szenvedjétek el soraimat. Hiszem, hogy minden keresztyén, de különösen egyházunk tagjai számára is fontos az, hogyan működik az egyház egésze. Ez a mi egyházunk egyházszervezeti rendszere is, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mondva, hogy ez nem tartozik ránk.

Tegnap próbáltam felvázolni a kerületi zsinat és az egyetemes zsinat rendszerét, és az állandó és ügyvezető bizottságokat. A mai nap még több fényt vetett ezekre a dolgokra. Talán mondani sem kell, hogy vannak olyan ügyek, amelyek nem a helyi gyülekezetre tartoznak: teológiai kérdések, más egyházakkal való kapcsolatok, istentiszteleti alapelvek, lelkészek továbbképzése, misszió stb. Ezek közül azokat, amelyek csak a gyülekezetek egy szűkebb csoportját érintik, a kerületi zsinat tárgyalja. Az egész egyházat érintő ügyben (vagy az olyan ügyekben, amelyet az alsóbb szinteken nem sikerült megoldani) az egyetemes zsinat tud határozatot hozni. Én ezen, a “legfelsőbb” szintű zsinaton veszek részt a napokban.

Az ügyek közül vannak olyanok, amelyek az egész év során törődést igényelnek. Pl. a külföldi egyházzal való kapcsolat, a misszió vagy az egyházon belüli keresztén oktatás (ifjúsági munka, vasárnapi iskola, lelkészek továbbképzése) kérdése. Ezekben az ügyekben állandó bizottságokat hoznak létre, akik az év során intézik az ügyeket. Azonban mindig pontosan meg van határozva, hogy meddig terjed a mandátumuk, mire vannak felhatalmazva, és mire nem. Pl. az OPC külsős egyházi kapcsolatokért felelős bizottsága dönthet úgy, hogy elutazik hozzánk, információt gyűjt az egyházunkról. Azonban arra nincsenek felhatalmazva, hogy testvéregyházi kapcsolatot létesítsenek velünk – erre legfeljebb javaslatot tehetnek, amit az egyetemes zsinat hagyhat jóvá.

Ami az egyetemes zsinaton történik tehát, hogy egyrészt átnézik és felülvizsgálják az állandó bizottságok munkáját, ill. ha az adott bizottság valamilyen javaslatot szeretne terjeszteni az egyetemes zsinat elé, azt is megvitatják. Másrészt pedig a többi, évközben felgyűlt ügyet is tárgyalják, és döntést hoznak azokban. Annak érdekében, hogy minden dolgot ne az egész zsinat előtt tárgyaljanak, minden zsinat elején ügydöntő bizottságokat hoznak létre, és felosztják köztük a kérdéseket. Az OPC esetében 13 ilyen ideiglenes, ügydöntő bizottságot hoztak létre. Ha egy ilyen ügydöntő bizottság olyan témát tárgyal, amiben állandó bizottság is van, akkor a feladata az, hogy megvizsgálja, átvilágítsa az állandó bizottság éves munkáját, mindenféle kellemetlen kérdéseket tegyen fel a tagoknak, ha szükséges, és biztosítsa, hogy jól végzik a munkájukat. Valójában ez egy előkészítő munka, sok konkrét kérdést átbeszélnek, megvitatnak, és konkrét javaslatokkal jönnek az egyetemes zsinat elé.

Erre az előkészítő munkára fél-egy nap áll rendelkezésre. A hátramaradó három-négy nap pedig arról szól, hogy minden ügyet a zsinat elé visznek, ahol a küldöttek előtt tárgyalnak át. Ilyen módon az egész egyház képviselőinek is van lehetőségük minden ügyhöz hozzászólni, kérdéseket feltenni. De ha amúgy is minden ügy a nagy zsinat elé kerül, miért kellenek ügydöntő bizottságok? – kérdezhetetitek. Azért, mert azok munkája mégis segít abban, hogy átrágják a fontosabb dolgokat, így azok megemésztetteb formába kerülnek a zsinat elé. Másodszor, az ügydöntő bizottságok tagjai jobban átrágják magukat az adott ügyekben, amire nem mindenkinek lenne ideje.

A délelőttöm és a kora délutánomat a két egyház egy-egy ügydöntő zsinatában töltöttem, majd délután az OPC elkezdte már az egyetemes zsinati vitát. Azt hiszem, többet értettem meg ezalatt a két nap alatt a presbiteriánus egyház gyakorlati működéséről, mint eddig összesen az olvasmányaim során. Nyilván ez nagy segítség arra nézve, hogyna alakítsuk át az egyházunk kormányzását a jövőben. Hála az Úrnak érte.

A napot egy közös OPC-URCNA ülés zárta, ahol a két egyház közös múltjáról és jövőjéről volt szó. Az OPC 1936-ban alakult, a URCNA 1996-ban. Mindkét egyház egy-egy liberálissá vált egyházból vált ki, akárcsak mi. Sok hasonlóság van a történelmünkben. Érdekes volt, hogy szóba került a két egyház egyesülésének a lehetősége, és mint mind a két oldalról érveltek, az egyházkormányzati eltérések nem olyan nagyok a kettő (holland ill. amerikai) modell között, mint amilyennek néha túlozni szokták.

A képek maradtak hátra az egyetemvárosról. Ja, és a videók! Egy az egyetemvárosról, egy a reggeli éneklésről, a második az esti éneklésről (kotta –  mintha azt mondták volna, hogy Kálvin kedvenc(?) dicsérete), és a harmadik is az esti éneklésről (kotta). Minden ének az új énekeskönyvből van.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s