Varsó, 1. este: Lengyel, magyar két jó barát…

A mondás igaznak bizonyult, de ne rohanjunk egyből a nap végére…

Szóval ma délután Varsóba utaztam az itteni református presbiteriánus gyülekezet meghívására. Ha valaki esetleg a fejét vakarja, hogy hogyan nem tudott eddig a híres lengyel presbiteriánusokról, azt megnyugtatom, hogy érkezésemmel ötven százalékkal megnőtt a Varsóban lévő protestáns lelkészek száma (eddig ketten voltak, velem együtt hárman). Sőt ha a varsói konzervatív protestáns lelkészeket nézzük, akkor száz százalékkal (lévén a házigazdámon kívüli másik lelkész liberális teológiailag). Ez sok mindent el is mond a lengyel reformáció jelenlegi állapotáról. (Az meg már más téma, de szintén érdekes, hogy a 16-17. században a lengyel reformáció elég jelentős volt, és olyan embereket adott, mint Jan Laski vagy Johannes Maccovius.)

Házigazdámat Dariusz Bryckonak hívják, és fordulatokban nagyon bővelkedő élete van. Varsóban született és nőtt fel, de az érettségi után Amerikába ment, ahol bibliaiskolát, majd teológiát végzett. Azután pedig Richard Muller alatt végezte doktori tanulmányait, aki a reformáció kora teológiájának egyik legnagyobb mai szaktekintélye. Ám magasfokú végzettsége nem akadályozta meg abban, hogy szó szerint éhezzen életének adott pontján, és a teljes elkeseredésig jusson el. (Igen, Amerikában vagyunk, aminek bőven vannak árnyoldalai is. A szociális háló esetenként nagyon lyukas lehet arrafelé.) De az Úr nem hagyta el, és bár sok fájdalmat és cserbenhagyást kapott akár keresztyénektől is, Isten elvezette egy olyan gyülekezetbe, ahol szeretetre és befogadásra lelt, és amely végül visszaküldte Lengyelországba misszionáriusnak. Mert szíve égett a hazája iránt, és szeretett volna annak reformációján dolgozni. Azt hiszem, erre a helyzetre (is) illik a 37. zsoltár verse: “Gyönyörködjél az Úrban, és megadja Neked szíved kéréseit.”

Mai napi lengyel nyelvlecke: tudtátok, hogy a lengyelben is van ‘s’ és ‘sz’ betű? Csak ők az s-t sz-nek, és az sz-t s-nek ejtik. Viccesek ezek a lengyelek… 🙂 (Tehát igen, házigazdámat helyesen ‘Dárius’-nak kell ejteni.)

Sok csodálatos dolgot lehetne mesélni Dariusz életéből, remélem máskor még lesz alkalmam rá. Most csak annyit emelnék ki, hogy mennyire jó, hogy hozzánk hasonló közép-európai háttérrel rendelkezik. Bár nyilván a lengyelek és a magyarok sok ponton eltérnek egymástól, de mégis egy kisebb földrajzi-történelmi egységnek a tagjai vagyunk: van egy közös kulturális örökségük, megértjük egymást és sok dolgot hasonlóan éltünk át és élünk meg. Amikor vele beszéltem akár a gyülekezetalapítás nehézségeiről, akár az amerikai keresztyének néha miénktől eltérő hozzáállásáról, sokszor csak mosolyogtunk egymásra. Hasonlóak a tapasztalataink. Talán ezért is nagyon fontos nekünk, európai hitvalló református keresztyéneknek összefogni, találkozni, egyházilag kapcsolatba lenni: hogy egymás hite és tapasztalata által épülhessünk, és építhessük közösen az Úr országát.

Egy rokonlelket találtam. Remélem, hogy nemcsak személyesen, hanem egyházilag is barátra leltünk ebben a kis lengyel református gyülekezetben. Elvégre lengyel-magyar két jó barát…

(A repülős gépet az az iránt érdeklődőknek ajánlom. Utána két képet találtok Dariuszról. Az egyiket kényelmes, otthoni környezetben, ölében az új, kilenchetes golden retriverükkel. A másik pedig egy amolyan “jó munkásember” kép egy lelkész-teológusról. 😉 )

 

One Comment on “Varsó, 1. este: Lengyel, magyar két jó barát…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: