Varsó, 2. nap: amerikaiak, lengyelek, közép-európaiak

A mai napon sikerült jobban megismerkednem a Brycko (ejtsd: bricskó) családdal. Hát, nem unatkoztak az eddigi életükben, az biztos. Tíz évnyi házasság alatt tizennyolcszor költöztek – és ezekre ne csupán úgy gondoljunk, mint izgalmas új kalandokra…

Azt hiszem, Európából nagyon nehéz megérteni, mit is jelentett a 2008-as gazdasági válság Amerikában. Dariusz ekkor védte meg a doktori disszertációját, és azt gondolnánk, hogy egy neves doktori fokozattal rendelkező teológus után kapkodnak majd. Hát nem. Minden próbálkozása ellenére sem talált munkát, se egyetemen, se református egyházban, se más szervezetben. Csomagolóként, árufeltöltőként dolgozott, amikor erre lehetőséget kapott. Biztos nem így gondolnánk el a karrierútját. Viccesen megjegyezte, hogy még évekkel később is, amikor egy posztdoktori kutatásra felvették, nagyon komoly anyagi nehézségeik voltak. Annak ellenére, hogy a filozófiai világ krémjével (pl. Alvin Plantingával!) kutatott együtt, még az albérletüket is alig tudták fizetni. Miközben a fogadásokon, amelyekre a kutatás miatt hivatalos volt, homárt evett, addig annyi pénzük se volt, hogy állandó lakhelyet találjanak, vagy a kisfiát orvoshoz vigyék. Szörnyű kettősség.

Ami talán még nehezített a helyzeten, hogy az akkori egyháza se nagyon segítette őket. A gyülekezet, ahová jártak, hideg és rideg volt, és nem igazán vettek tudomást anyagi és lelki nehézségeikről. Éveken át vártak a nekik tett ígéretek valóra váltására, ám semmi történt. Végső elkeseredésében az Úr aztán utat nyitott nekik, és az egyik leghíresebb presbiteriánus gyülekezetbe, a columbiai First Presbyterian Church-be vezette őket. Itt lett Dariusz lelkész Sinclair Ferguson és Derek Thomas mellett. (Ez a két név valószínűleg ismerősen cseng sokak számára, a ma élő leghíresebb református-presbiteriánus igehirdetők és előadók között vannak, Sinclair Ferguson-tól könyvet is jelentettünk meg Növekedés a kegyelemben címmel.)

(Egy szó szerinti zárójeles megjegyzés: már eddig is nyilvánvaló volt persze, hogy Dariusz-sal nem vagyunk egy súlycsoportba. Nem nagyon tudtam olyan református szervezetet, embert mondani, akit ne ismerne vagy ne lett volna korábban kapcsolatban. Mégis, ahogy tegnap írtam, egy közép-európai rokonlelket találtam benne, mindenfajta fennhéjázás nélkül. Hála az Úrnak, hogy hozzánk közel lehet egy ilyen tapasztalattal rendelkező testvér.)

Ebben a gyülekezetben töltött idő a gyógyulás időszaka volt számukra, ahol újra megtapasztalhatták a keresztyén szeretetet egy befogadó és támogató közösségben. Talán jó emlékeztető ez mindannyiunknak, hogy mennyire oda kell figyelnünk egymásra, hogy lehessünk Krisztus keze és lába, amivel segíti és átöleli az éppen szükségben levő bárányait.

Dariuszt majd ebből a gyülekezetből hívták el Lengyelországba misszionáriusnak, ahol már három éve szolgál. A jelenlegi munkája két nagy területet ölel fel. Egyrészt, ott a gyülekezetalapítás. Isten különleges kegyelme, hogy miután Lengyelországba érkeztek, különböző csatornákon őt kezdték keresni emberek. Általában fiatalok, akik más lengyelektől hallottak róla – amiben segített az, hogy lengyel reformátusok nem nagyon vannak, pláne nem olyanok, akik külföldön kutattak. Az első alkalmakat a nappalijukban tartották – a vége felé már harmincöten zsúfolódtak össze lakásukban. Ekkor lehetőségük nyílt egy ingatlant bérelni a közelben, a gyülekezet mind a mai napig ott gyűl össze. Jelenleg kb. 20-22 tagjuk van, velük majd holnap fogok találkozni. A másik szolgálati terület a Tolle Lege intézet (latinul: vedd és olvasd), ami egyfajta kutatóközpont a református teológia iránt érdeklődőknek. Valójában egy nagy könyvtárként képzeljük el, angol és lengyel református könyvekkel, ahová minden, teológia vagy történelem iránt érdeklődőt szívesen látnak. Időnként szoktak előadásokat is szervezni, ezáltal is ismertté téve magukat és bevonzva embereket, akik így a gyülekezettel is kapcsolatba kerülhetnek. A gyülekezetbe járók döntő része személyes kapcsolat útján került oda, és ebben sokat jelentett az is, hogy Dariuszék élen jártak a vendégfogadásban és az emberekkel való kapcsolattartásban. Ennek fontosságát igyekszenek hangsúlyozni minden keresztyén számára.

Vagyis újra csak azzal zárom, hogy személyes vagy egyházi hátterünk különbözőségei ellenére a varsói presbiteriánus gyülekezet problémái, nehézségei és örömei nagyon hasonlók a mi gyülekezeteinkéhez. Ugyanúgy küszködnek azzal, hogy a társadalomban nem fogadják el őket, vagy hogy keresztyénként nehéz társat találni. Ám a vele való beszélgetésben újra olyan jó volt rácsodálkozni Isten kegyelmére, hogy egy református gyülekezet- és egyházalapító munka részesei lehetünk. Milyen csoda az, hogy elhívott minket az Úr Isten az ő Fiával való örök közösségre, és megismertetett egy Bibliát komolyan vevő, tiszta tanításrendszerrel, amely által még jobban láthatjuk a mi Istenünk nagyságát és kegyelmét. Ja, hogy e területen való úttörésben nehézségekkel és áldozattal részesülünk? Ez is a csomag része. De nem én, hanem Krisztus ígérte, hogy a vele való úton ő minden lemondásért százszorosan kárpótolni fog minket (Mk 10:30). Hála legyen neki!

A mai napi válogatásban találhattok képeket a gyülekezetről és a Tolle Lege intézetről, Varsó óvárosáról és a héten meghalt gdanski polgármester temetését közvetítő téren összegyűlt óriási tömegről. Illetve egy és még egy videó Varsó belvárosáról, és egy harmadik a gyászoló tömegről – ez utóbbit főleg azért, mert érzékelteti a katolikusság erejét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: