Varsó, 3. nap: Miért van szükségünk más egyházakkal való kapcsolatra?

Vannak dolgok, amik mindenhol ugyanazok. Például hogy egy rendes lelkészcsaládban vasárnap reggel müzlit reggelizik a család. 🙂 Nem volt ez másként Dariuszéknál sem – a gyors reggeli után indultunk máris a gyülekezetbe. Pontosabban engem egy középkorú férfi, Mihai vitt el. Nagyon könnyen szót találtunk vele, ami különben szinte az összes itteni beszélgetésemre elmondható. Nem csak a mondásainkban létezik a lengyel-magyar barátság, hanem tényleg nagyon meleg szívvel gondolnak ránk a lengyelek. Különleges és szívet melengető érzés. 🙂

Az istentisztelet 10:30-kor kezdődik, előtte pedig 9:30-tól gyerekalkalom ill. a felnőtteknek bibliaóra van. A bibliaórát most én tartottam, az egyházunk megalakulásának és elmúlt húsz évének történetéről beszéltem. A gyülekezet amúgy nagyon hasonlított a kb. 10 év ezelőtti budapesti gyülekezetünkre, így egyúttal nosztalgiáztam is.

Az istentiszteletük a miénknél liturgikusabb, formálisabb, de ezt nem negatívumként mondom. Az istentiszteleti rend gazdag igei tartalomban: minden istentiszteleten elmondják az Apostoli Hitvallást, közösen recitálnak a Westminsteri Hitvallás vagy Káték valamelyikéből, felolvassák a Tízparancsolatot, erre válaszként közös bűnbánó imádság, és a bűnbocsánat kihirdetése következik. Továbbá minden héten van úrvacsora is. Tehát eltérő a mi istentiszteleti rendtartásunktól, de nem mondhatom, hogy idegenül éreztem volna magamat.

Sok fiatal van a gyülekezetben: fiatal házaspárok csakúgy, mint egyedülállók. A döntő többségük tudott angolul, így nem volt nehéz kommunikálni velük. Összességében tehát jó tudni, hogy van egy hozzánk hasonló, hitvalló presbiteriánus gyülekezet Varsóban.

A mostani utazásom alkalmával próbáltam végiggondolni, hogy mi haszna van ezeknek az utazásoknak. Miért is próbálunk kapcsolatot létesíteni más egyházakkal?

Először is azért, mert ez biblikus. Ha az Újszövetséget olvassuk, ott nem gyülekezetek független halmazával találkozunk, hanem egymással kapcsolatban lévő közösségekkel. Természetesen nem lehet a mostani egyházi struktúráinkat egy az egyben ráhúzni az Újszövetségben, hiszen akkor még kialakulóban volt az egyház. Mindenesetre az látszik, hogy voltak kisebb területi egységek. A Galata levelet Pál nem egy gyülekezetnek szánja, hanem “Galácia gyülekezeteinek” (Gal 1:2). Vagy hasonlóan a Jelenések könyvében az Úr Jézus is egy kis-ázsiai terület hét gyülekezetének küldi leveleit. Bár ezeknek a régióknak a gyülekezetei adott esetben más nyelven beszéltek, más társadalmi-kulturális háttérrel rendelkeztek, mégis tudtak egymásról, imádkoztak egymásért és felkeresték egymást. Ezekről számolnak be a levelek végén található köszöntések. Mindez azt tárja elénk, hogy más, messzebb élő, más nyelvet beszélő gyülekezetekkel való kapcsolattartás igei gyakorlaton alapszik. Valójában Krisztus testének egységét, és tagjainak egymással való törődését juttatja megfogható módon kifejezésre.

Másodszor azért, mert ez a történelmi református gyakorlat. A protestantizmust (és ezen belül a református/presbiteriánus ágat is) gyakran vádolják azzal, hogy megtörte az egyház egységét, és csak újabb és újabb szakadásokat generált. Ám ez a vád nem veszi figyelembe, hogy a protestáns igeértelmezés szerint az egyház egysége elsősorban nem szervezeti, hanem lelki. Nem attól leszünk egységben, ha egy (egyház)szervezethez tartozunk, hanem attól, ha egy Krisztusban hiszünk és a Szentírásról hasonlóan gondolkozunk. Éppen ezért az egyházi határvonalak nem voltak gátjai a reformátorok és követőik kapcsolatainak. Kálvin kiterjedt levelezést folytatott szinte az összes európai református egyház vezetőivel. A skótok megfigyelőket küldtek a Westminsteri Zsinatra, mint ahogyan a Dordrechti zsinat is egy ökumenikus zsinat volt a XVII. század elején, Európa számos református egyházának képviselőjével. Sokszor nem is vagyunk tudatában, hogy a XVI-XVIII. századok mennyire ökumenikusak voltak a református egyházak számára: a diákok rendszeresen utaztak a különböző egyetemek között, hogy a lehető legjobb előadót hallgassák. A professzorokat nem egy ország teológusai közül válogatták, hanem Európa szerte. Az egyházak élő kapcsolatban voltak egymással, törődtek egymással, intették vagy bátorították egymást – akárcsak ezt az I. századi gyülekezetek esetén is láthattuk a Szentírásban.

Harmadszor azért, mert a bölcsesség is ezt kívánja. Elszigeteltnek lenni sosem jó. A biológusokat különösen érdeklik azok elszigetelt ökológiai környezetek, amelyek valami miatt (magas hegylánc, körülvevő sivatag vagy óceán) el vannak zárva a külvilágtól. Ilyen helyeken általában valami érdekes, sosem látott létformára találnak. Így van ez a keresztyénekkel is, annyi különbséggel, hogy az elszigetelt keresztyén vadhajtások sosem eredményeznek jót. Az ember vak lesz saját maga hibáira, kontroll nélkül szélsőségek felé hajolhat vagy olyan dolgokkal küzd erőtlenül, amire mások már találtak megoldást. Éppen ezért fontos, hogy tudjunk másokról, és ők is tudjanak rólunk. Osztozhatunk egymás tapasztalataiban, tanácsot kérhetünk, megoszthatjuk gyengeségeinket és erősségeinket – és nemcsak a lelkészek, hanem az egész egyház is részesül ebben
a látogatások vagy meghívott előadók által. Különösen Európában, ahol a hitvalló reformátusság gyenge lábakon áll, szükséges, hogy egymást támogassuk, és közösen építsük a hitvalló egyház épületét – miközben persze tisztában vagyunk azzal, hogy mindannyiunknak megvannak a nyelvi, kulturális, történelmi sajátosságai, így egyetlen modellt vagy gyakorlatot sem lehet csak úgy átmásolni. Ám az egyházi kapcsolatok hálója segítséget ad, bekapcsol úgymond a nagyobb test vérkeringésébe. Szükségünk van másokra, mint ahogy nekik is szükségük van ránk. Akárcsak egy helyi gyülekezet életében.

Mindezeket végiggondolva hálás vagyok, hogy elmúlt pár évben Isten annyi kapcsolatot nyitott előttünk. Azt szokták mondani, hogy az ember minden tanult nyelvvel gazdagabb lesz – így érzek én a kapcsolatainkkal is: minden újabb református egyházzal való közösség gazdagít lelkileg.

Hadd csatoljak még pár képet: Dariusz családjáról, az új kutyájukról és kedvenc plüssállatáról és persze a kihagyhatatlan repülőről. 🙂 És lesz még egy bónuszkép a heti mókarovatba, ha Dariusznak sikerül majd a héten elküldenie.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: