USA, 2019. március 10.: A nyugalom napja

Isten bölcs. Ez nem csupán a mai esti istentisztelet egyik üzenete volt, hanem az egész napom összefoglalója is. Testileg-lelkileg is átélhettem, hogy milyen jó, hogy az Úr a hét egy napját az istentiszteletnek és pihenésnek rendelte. A tavalyi beszámolómban is írtam, hogy a vasárnapok az amerikai konzervatív református/presbiteriánus gyülekezetekben más szerkezetűek, mint nálunk. Általában két istentiszteletet tartanak, egyet délelőtt, a másikat pedig este. A délelőtti istentisztelet után egy félórás szünet következik, amikor van idő kávézni, beszélgetni. (Azt nem tudom, hogy írtam-e már, hogy Amerikában a legszörnyűbb kávét általában az ilyen nagy gyülekezeti kávézásoknál ittam. Mindenképpen hasznos információ, jegyezzétek meg. 🙂 )

és ezen kívül általában a délelőttbe még gyerekek és felnőttek számára is vasárnapi iskolákat tartanak. Ezek igazából imádsággal egybekötött bibliaórák. Az itteni gyülekezetben (Woodruff Road Presbiteriánus Gyülekezet) a tagok pásztorolását a kormányzó vének látják el, egy (vagy esetenként két) kormányzó vénhez kb. 15-20 család tartozik. Ezek a csoportok képezik a vasárnapi iskolák alapjait is. A gyerekcsoportokon kívül kb. 4-5 felnőtt csoport is fut, az alkalmakat tartó tagok/lelkészek/teológushallgatók pedig kb. 2-3 havonta forognak a csoportok között. Így egy év alatt minden csoport hall minden tanítót. A csoportok témái is elég vegyesek: a mai napon például az egyik csoport Isten tulajdonságairól beszélt (teológia), a másik a Westminsteri Hitvallást soron következő részét vette át (hitvallás), a harmadik Krisztus példázataival foglalkozott (bibliatanulmányozás), a negyedik témája pedig a keresztyén és a munkahely (gyakorlati keresztyénség) volt. Mint látható, elég vegyesek a témák, és az éves tervet előre elkészítik, hogy jó arányú tanítást kapjanak az emberek a vasárnapi iskolák során is.

A délelőtti istentisztelet 9:30-kor kezdődik, és a vasárnapi iskolákkal együtt kb. délben fejeződik be. A délutáni istentisztelet időpontja 18:00, és az utána követő beszélgetéssel az emberek általában 19:30 körül indulnak haza. A kettő közti időben pedig általában meghívják egymást magukhoz, vagy családilag töltik a vasárnapot. Davidéket és engem például az egyik presbiteri, Scott hívott meg magához. Sőt, nemcsak engem, hanem rajtunk kívül ott volt még egy fiatal házaspár, és egy taiwani család is, ahol a férfi szeptemberben kezdte meg tanulmányait a helyi teológián. Az ebéd alatt/után így van lehetőség több embert is megismerni – különösen hasznos és áldásos lehet azok számára, akik újak a gyülekezetben, hiszen egy-egy ilyen meghíváskor nem csupán vendéglátójukat, hanem még pár másik embert is közelebb megismernek a gyülekezetből.

De sok helyen mindezen túl még egy ebéd utáni pihenés/alvás is belfér, mint például ma nálam. 🙂 Nagyon hálás voltam ezért, még nem hevertem ki a tegnapi hosszú napot.

A délelőtti istentiszteleten Carl most fejezi be a Hegyi Beszédet, a mai igerészünk a Máté 7:24-27 volt, a homokra és kősziklára épített ház példázata. Ami ma megragadott az igehirdetésből, a hallás és engedelmesség fontossága: Mindaz, aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. (Máté 7:24)

Jézus ebben a példázatban – mint a Hegyi beszéd egészében – ellentétbe állítja a hívő és hitetlen embert. (Egész pontosan a hívő és vallásos embert, hiszen a bolond ember, aki a példázatban szerepel, végül is hallgatja Isten szavát. Ez nem mondható el sok, nem vallásos emberről, akit nem is érdekel Isten.) Az a közös a kettőben, hogy mindketten hallgatják Jézus szavát. Vagyis önmagában az, hogy érdekel a Biblia, szívesen hallunk Jézusról, sőt akár felmelegíti a szívünket a kegyelem tana, még nem végső jele a keresztyénségnek. (Bár nyilván elengedhetetlen, éppen ezért figyeljünk arra, hogy (hogyan) hallgatjuk-e Isten szavát a bibliaolvasásunkkor vagy az igehirdetések során. Hallgatjuk-e kipihenten, figyelemmel, imádkozva?) A bölcs ember ugyanis – aki ebben a példázatban a hívőt jelzi – nem csupán hallgatja Isten szavát, hanem küzd azért, hogy meg is tegye azt. Küzd önmagával, gyengeségeivel, a világgal, nehéz körülményekkel, a visszahúzó társasággal. Ennek a küzdelemnek az az eredménye pedig, hogy ha nem is tökéletesen, de engedelmeskedik Isten szavának. Nem csupán hallgat, nem csupán próbálkozik, hanem alá is veti életét Istennek. Ha valóban felismertük az Úr Jézusra való szorultságunkat, és kértük tőle bűneink bocsánatát, akkor az életünkben ő kell legyen az Úr. Az engedelmesség egy látható jele a keresztyénségünknek.

A végezetre álljon itt pár kép egy tipikus itteni ebédről, a Scottéknál összegyűltekről, és egy naplementéről a gyülekezetnél az esti istentisztelet után.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: