USA, 2019. március 11.: Professzorok, pásztorok, polgárok

A mai volt az utolsó, csendesebb napom a holnaptól kezdődő konferenciákkal és utazásokkal teli programban. Az időt arra használtam, hogy elintézzek pár fontos találkozást, amire ezután sokáig nem lett volna időm.

Első utam a teológiára vezetett, ahol az aktuális kurzusomat tartó professzorommal ill. a témavezetőmmel is beszéltem. Ami talán leginkább megragadó ezekben a tanárokban, hogy a széles tárgyi tudásuk mellett egy nagyon meleg lelkiséggel is rendelkeznek. Nem múlik el beszélgetésünk anélkül, hogy a végén ne imádkoznának értem és egyházunkért. A gyülekezetben, ahová járnak, mindannyian szervesen bevonódnak: vasárnapi iskolát tartanak, maguk köré gyűjtik az odajáró diákokat, és rendszeresen érdeklődnek felőlük, számon tartják dolgaikat és lelkük állapotát. Valahol látszik, hogy az életükben a teológia és a hitvallások nem csupán egy lelki tanítás, hanem életet átformáló erő. Szeretném, ha Krisztus szavának ez az ereje egyre erősebben átvilágítana a mi életünkön keresztül is.

Mindig történnek érdekes dolgok, amikor egy professzorral beszélget az ember. A mai az volt, hogy a beszélgetésünket hirtelen megszakította valaki. Éppen elmélyülten tárgyaltuk az egyházról alkotott felfogásokat a történelem során, amikor berontottak a szobába. Kicsit bosszankodtam is magamban, különösen akkor, amikor a “betolakodó” azt mondta: “Nem fogjátok megbánni, hogy megszakítottam a beszélgetéseteket.” Hogyan mondhat valaki ilyet? Aztán mégis igaza lett. A holnaptól kezdődő konferencia fő témája a dordrechti zsinat, amelynek idén ünnepeljük a 400. évfordulóját. Ez az 1618-1619 között tartott zsinat a kevés igazán nemzetközi zsinat a református egyházak történetében, amikor is Hollandiából, Angliából, Németországból, Franciaországból, Svájcból, Skóciából is összehívták a református egyházak képviselőit, hogy állást foglaljanak Arminius teológiai professzor tanításainak ügyében. Nos, a beszélgetésünkbe betolakodó illető egy régi, vaskos könyvet tartott a kezében – de még milyen régit! A dordrechti zsinat határozatainak 1620-as(!!!) kiadását – eredeti kötésben és nyomtatásban. Ez lesz a konferencia egyik fénypontja, holnaptól üvegvitrinben lesz látható. Ám nekünk most megadatott a lehetőség, hogy csak úgy belelapozzunk. Egy négyszáz éves könyvbe! Teológus-lelkem csak úgy repesett. 🙂

Még volt pár találkozásom (Tony Curto ezúton is üdvözli a gyülekezetet), majd a Woodruff Road-i gyülekezet felé vettem az irányt, ahol a vezető lelkésszel, Carl Robbinsszal beszélgettem hosszasan. Carl a munkán egyik legodaadóbb támogatója. Tizensok éve imádkoznak rendszeresen értünk, és anyagilag is támogatnak. A rendszeres imádság alatt azt értsétek, hogy hetente… Minden héten az imaközösségen a gyülekezeti imalista egyik pontja a mi egyházunk és gyülekezetünk épülése. Ennek is köszönhető, hogy több ember, akivel a gyülekezetben találkoztam, emlékezett rám, általában a nevemre is. Tényleg döbbenetes, és nagyon bátorító. Carl szeptemberben különben meglátogat minket is, mert útja Albániába viszi, ahol az egyik általuk támogatott gyülekezet végre meg tudja választani saját presbitériumát. És ha már Albániában járnak, akkor nem akarta kihagyni Magyarországot sem.

Már jócskán bent jártunk a délutánban, amikor Davidékhez hazaérkeztem. Akik a kedvemért meghívtak pár embert vacsorára, hogy együtt tölthessük az estét. Az este fénypontja pedig David édesanyja volt. Ő egy 94 éves néni, aki bár szinte teljesen vak, de megdöbbentően éles gondolkodásában. A vacsora után volt pár kérdése hozzám: meghallgatja-e Isten jobban azokat az imakéréseket, amelyért többen imádkoznak? Ha úgyis Isten akarata teljesül, akkor ez nem bátortalanít-e el az imádságtól? Valljuk meg, általában nem ilyen kérdésekre számítunk egy hasonló korú nénitől. És amikor az elég hosszúra sikerült válaszomban azt mondtam neki, hogy az imádságainkat Isten azért hallgatja meg és fogadja el, mert Jézusban könyörült rajtunk és fiává fogadott minket, lelke láthatóan felderült, és azt mondta: “Igen, ez bátorít, hogy továbbra is imádkozzam.” Édes.

Pár képet a mai napról. Sajnos kicsit elhanyagoltam a fényképezést, majd igyekszem bepótolni a következő napokban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s