USA, 2019. március 15.: Rejtett magyarok között

A mai nap legképtelenebb jelenete minden bizonnyal az volt, amikor Robert Godfrey magyar szólásokkal viccelődött velem…

No, de hogy jutottunk ide? A mai nap is korán indult, a szokásos 30 perces vezetéssel már fél kilencre a konferencia helyszínén voltam. A mai nap találkoztam a Ligonier nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetésével, hogy átbeszéljük az egyházunkkal való együttműködés lehetőségét és részleteit. Nagyon támogatóak voltak, úgy tűnik, hogy az elmúlt másfél-két év munkája, kapcsolatépítése és a megjelentetett kiadványaink meghozták az eredményt. Nyitottak egy egyre szorosabbra fonódó együttműködésre, aminek az első lépése pár könyv megjelentetése lenne. Egész pontosan Dr. Sproul egy teológiai áttekintése mellett egy általa írt gyerekkönyvet jelentetnénk meg. Kérnénk, hogy imádságban hordozzátok ezeket az ügyeket, és azt is, hogy ha Istennek kedves, ez a kapcsolat a jövőben még szorosabbá fonódjon, és más területeken is gyümölcsöt eredményezzen.

A megbeszélés után az egyik szünetben épp valakivel beszélgettem, amikor Chris Larson, a Ligonier vezetője karon ragadott és bevitt Robert Godfreyhez, aki a Ligonier egyik állandó előadója, és a Westminster Californa teológia nyugdíjba vonult elnöke és egyháztörténelem-professzora. Azért szerettem volna vele beszélni, mert nyáron Németországba és Romániába látogat, és reméltem elérni, hogy Magyarországot is ejtse útba röviden. Nem zárkóztak el az ötlettől, de még sok részletet ki kell dolgozni, hogy ez működhessen. (Újabb imatéma.)

De a lényeg, amiért a történetet felhoztam, hogy míg mindezt próbáltam előadni, Robert Godfrey nagyon viccelődős hangulatában volt. Ott volt a felesége, és az egyik fia is, és folyamatosan magyar szólásokkal bombáztak. A többi előadó társaságában tehát olyan magyar szavak röpködtek, mint “A jó pap is holtig tanul”, vagy “az alma nem esik messze a fájától”. (Mondanom sem kell, hogy a legtöbb emberből értetlenséget és felvont szemöldököt váltottak ki e magyar hangcsoportok. De legalább e teológiai “pápák” között megvolt az én kis területem, kis szemétdombon amelyen teljes nyugalommal úr lehettem: magyarul csak én tudtam! 😀 ) De a kedvencem az volt, amikor egyszer Godfreyné a legnagyobb nyugalommal kibökte, hogy “keménynyakú kálvinisták”. Végtére is, ez egy professzor (feleségének) alapszókincsét kell képeznie, bármerre jár is a világban. 🙂

Itt viszont megállok az anekdotázásban, és két képpel búcsúzom. Kérnélek, hogy imádkozzatok értem, holnap újra repülök, északra, New Jerseybe, hogy délután már egy gyülekezetben beszéljek. A fáradtság kezd erőt venni rajtam, így különösen köszönöm, ha gondoltok rám imádságban. Illetve még egy dologért, ha lehet. Nem tudom, hogy a kóros amerikanizálódás tünetei ütköznek-e ki rajtam, de a szobában ma este bekapcsoltam a légkondit. Igaz, ma bőven 30°C felett volt a hőmérséklet, de akkor is: megijedtem. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s