USA, 2019. március 17.: Hollandok, brazilok, amerikaiak

Ma Amerikában egy holland református gyülekezetben voltam, ahol brazil lelkész hirdette az igét. Nem biztos, hogy más kontextusban együtt tudnánk említeni ezt a három nemzetet, igaz? Nem véletlen, hogy Amerikát egy nagy olvasztótégelynek mondják. De akkor hollandok, brazilok vagy amerikaiak ők – vagy egyik sem? Érdekes módon mindhárom egyszerre. Hadd fejtsem ezt ki bővebben.

A gyülekezet, ahol szolgáltam, a Heritage Reformed Church (HRC) nevű felekezethez tartozik, ami az egyik holland hátterű református gyülekezet. A fő “arca” ennek a felekezetnek Joel Beeke, aki talán a ma élő legnagyobb tekintély a puritán teológia témájában. Ehhez mérten a HRC egy konzervatív, hitvalló felekezet, öntudatos holland örökséggel. Mit jelent ez? Például azt, hogy az itteni családok általában sokadgenerációsak, életükhöz a keresztyénség szervesen hozzátartozik. Minden étkezés után például olvasnak fel egy részt a Bibliából, nagyon röviden esetleg beszélnek róla, és egy imádsággal zárják le ezt az áhítatot. Vagy azt, hogy ezek a családok általában tényleg nagyok. Amikor megtudtam, hogy az engem vendéglátó családban öt gyerek van, csak annyit mondtam: “Hűha!” Aztán ahogyan több családdal találkoztam a gyülekezetből, már kezdtek kicsinek látszani. A lelkésznek például tizenegy gyereke van. A gyülekezethez most csatlakozott egy hétgyerekes család. No, ezek igazán a nagycsaládosok. 🙂 Aztán a holland identitás komolyan veszi a keresztyén nevelést (otthonoktatás vagy keresztyén iskola) ugyanúgy, mint a vasárnapi két istentiszteletet. Délelőtt és délután minden holland gyülekezetben istentisztelet van. Nem tudom, hogy a mai alkalom mérvadó-e, de legalább 70-80%-a a családoknak visszajött délután is. Mindezek jó szokások, de ebben van veszély is: ha csupán megszokások maradnak. Ha az étkezéskori áhítatok lelkisége nem terjed át a hétköznapok egyéb pillanataira. Ha a keresztyén nevelés kimerül az erkölcsi oktatásban, igeversek tanulásában és jó magaviseletben. Ha a vasárnapi két istentiszteletre való járás a szívem mélyén azt hiteti el velem, hogy én így rendben vagyok, és csupán ezért Isten népéhez tartozom.

Nem azért írom, mintha ezeket tapasztaltam volna a mostani látogatásom alkalmával. Sokkal inkább, hogy együtt gondolkozzam veletek, és újra emlékezzünk: egyedül Isten kegyelme tart meg a keresztyén életben. Miközben vannak jó szokások és hagyományok, ezek magukban sosem elegendők ahhoz, hogy helyettesítsék a Krisztussal való személyes kapcsolatot és az ő áldozatára való rászorultságomat.

A hollandokat sokszor ridegebb népnek tartják, és ebben lehet is némi igazság. De ez semmiképpen nem volt igaz az itteni gyülekezetre. A család, aki befogadott, nagyon kedves és barátságos. Hasonlóan a lelkészhez, vagy a gyülekezet tagjaihoz, akik közül a prédikációm után többen odaléptek, és részletesebben is elmondták, ami az igéből megérintette őket. Mondjam ezt a melegséget amerikai hatásnak?

Mindezen túl pedig a lelkész (Serafini) brazil származása is tagadhatatlan. Széles mosolyú, érzékeny és rendkívül melegszívű ember. Mondták róla, hogy nagyon szívén viseli, hogy a gyülekezet egy nagy családként létezzen: többször szerveznek gyülekezeti kirándulást, kisebb vagy nagyobb összejöveteleket. Ahogy az istentiszteletek során imádkozott az aktuális betegekért, szükségben levőkért vagy éppen a mi egyházunkért, az megindító volt. Azt hiszem, nyugodtan elnevezhetnénk Barnabásnak, a vigasztalás fiának, mert felemelő dolog volt a közelében lenni.

Tehát mind a három jellemvonás igaz: brazil, holland és amerikai. A gyülekezet különben kicsinek mondható. Csak kétszáz tagja van. 😀 Komolyan, nem tudom mosoly és elképedés nélkül megállni, amikor az amerikaiak viszonyítási alapjával szembesülök. Értem én nyilván azt, hogy kétszáz ember itt az átlagos szám alatt van, de akkor is ez annyira messze van a mi európai valóságunktól.

Érdekes módon az istentisztelet nagyon hasonlít a miénkre. Más gyülekezetekben, ahol eddig jártam, hangsúlyosabb liturgia volt jellemző, ahol többször volt a lelkész és gyülekezet között felelet-válasz jellegű rész, hitvallás vagy bűnbánat elmondása stb. Itt egyszerűbb volt mindez, tényleg hasonlított a mi szokásunkra. Hála az Úrnak, hogy megőrzött a prédikálásban – a visszajelzésekből úgy tűnik, hogy a fő üzenet átment. 🙂

Holnap utazós nap lesz: vissza a Newark-i repülőtérre, majd onnan Chicagoba repülünk. Kedden lesz még egy bemutatónk, ezúttal egy Netherlands Reformed gyülekezetben, ami egy másik holland református felekezet. Az Úr Veletek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s