USA, 2019. március 19-20.: Két állam, két gyülekezet, két világ

Egy nap kieséssel, ma tudom újra folytatni az írást. A tegnapi nap nagyon sűrűre sikeredett: az esti gyülekezeti bemutató után még bő két órát kellett vezetni a szállásig, a repülőm pedig hajnalban indult, így csak ma tudom bepótolni a kiesést.

E két nap alatt pedig apró túlzással két világot jártam be. Tegnap Wisconsin államban jártunk, amelyik az USA egyik legészakibb állama. Ez mondjuk az időjáráson meg is látszott. A florida 35°C-os melegből itt már csak 5-8°C maradt. Az út mentén szinte végig hófoltok voltak, az egyik gyönyörű kisvárosban (Port Washington), ahol gyors ebédünket elköltöttük, még hatalmas hóbuckák fehérlettek.

Úticélunk egy vidéki kis gyülekezet, a Waupaun Netherlands Reformed Congregation volt. A felekezet maga egy nagyon szigorú, törvényeskedésre hajlamos tradícionális holland hátterű felekezet, ami azonban érdekessé teszi ezt a helyet, a lelkész, Arnoud Vergunst. Arnoud Hollandiában született, de a világ különböző helyein szolgált az elmúlt évtizedekben. Több mint tíz évet szolgált egy Új-Zélandi gyülekezetben, a kínai, földalatti gyülekezetek lelkészeinek mentora és rendszeres előadója. Több mint hússzor járt Kínában, és azon kívül is a világ sok felén. Minden bizonnyal a felekezet legnyitottabb, leginkább evangélium-központú szolgálója, kiváló előadó, egy komoly, istenfélő férfi. (Azt még nem is mondtam, hogy kilenc gyerek édesapja.) Szinte magától jön a kérdés: akkor mit keres egy eldugott, zárt, másról tudni nem akaró gyülekezetben? Ennek a története is nagyon beszédes. Huszonöt évvel ezelőtt a nyitottabb gyülekezetek kiléptek a felekezetből, és megalakították a Heritage Reformed Congregationst. (Ha a név ismerős, akkor elismerésem, figyelmes olvasók vagytok, hiszen vasárnap az egyik ilyen gyülekezetben prédikáltam.) Ebből következően a Netherland Reformed Congregations-ben a nem épp kellemes, zárt, törvénykezésre hajlamos gyülekezetek maradtak. Nem voltak hitehagyott gyülekezetek ezek távolról sem, de lelkileg nem voltak éppen jó egészségben. Ezen a ponton Arnoud nagyon sokat gondolkozott, hogy mi tévő legyen. Végül úgy látta, hogy ha ő is itt hagyná a felekezetet, akkor csak nagyon kevesen maradnának, akik az evangélium tisztaságát képviselnék, így az emberek és gyülekezet iránti szeretetből bent maradt. Mások érdekét a maga elé helyezte – és teszi ezt megkeseredés nélkül. Hm.

A prezentáció jó volt, a gyülekezetből nagyon sokan eljöttek – különösen ahhoz képest, hogy ez egy hétközbeni, kedd esti alkalom volt. Remélem, hogy sokak számára hasznos volt látni, hogy Isten hogyan munkálkodik a világ másik felén. Majd az előadás után kocsiba pattantunk, és laza két-háromórás út után Chicago mellett megszálltunk, ahonnan hajnalban repültem Greenvillebe. A repülőút ezúttal azért volt érdekes, mert ilyen kicsi gépben még nem ültem: ötven ülőhely sem volt benne – mondhatnánk, hogy egy repülő busz. 🙂

Greenvilleben pedig az esti bemutatómra készültem. A greenville-i Woodruff Road gyülekezet az egyik legmelegebb közösség, amivel itt, Amerikában találkoztam. Egyházunk támogatói, minden héten(!) imádkoznak értünk. Nekik számoltam be az elmúlt egy év fejleményeiről. Csak érdekességképpen: a szerdai alkalmuk valójában imaközösség, amit a létszám miatt nem lehet egy körben kivitelezni (értsd: sokan vannak 🙂 ). Ezért azt csinálják, hogy kb. 5-6 fős csoportokra oszlanak (férfiak ill. nők külön általában), és a nagy teremben ezek a kis csoportok külön sarkokba félrehúzódva imádkoznak. Kicsit méhkas hatását kelti így az imaközösség, de meglepően könnyen lehetett figyelni az imádságokra. Az imaközösség végét a zongoraszó jelzi. Az imaközösség előtt pedig közös gyülekezeti vacsora van azok számára, akik el tudnak jönni. Egy meleg, családias, örömteli együttlét ez. (Ugye, hogy mintha teljesen más világ lenne ez a tegnap látogatott gyülekezethez képest?) Az imaközösségen most különösen is imádkoztak értünk, gyülekezeteinkért, az evangélium terjedéséért. Tudjátok, hogy sokan vannak, akik az óceán túl oldalán is számon tartanak minket, és rendszeresen visznek az Úr színe elé.

Holnaptól egy újabb szakasz kezdődik: egy nagy presbiteriánus gyülekezetbe, a Midway Presbiteriánus gyülekezetbe utazom. Tavaly ebben a gyülekezetben prédikáltam, és kíváncsiak az azóta történt fejleményekre. Lesz pár megbeszélésem a gyülekezet különböző bizottságaival, és az egészet tetézi egy missziós konferencia, amelyre szintén hívtak. Nem tudom, hogyan lesz időm minderről számot adni, tehát ha kések az írással, tudjátok, hogy ezért van.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s