USA, 2019. március 24.: Érdekességek

Érdekes, hogy az “érdekes”-t milyen különféle értelemben használjuk. Mondhatjuk valamire, ami nagyon megragadja a figyelmünket: lebilincsel, elgondolkodtat, motivál. Illethetünk vele valamit, ami eltér az általunk megszokottól – nem jó vagy rossz értelemben, hanem meglepően. Továbbá kifejezhetünk vele megütközést is: amikor olyan furcsa dologgal vagy jelenséggel találjuk szembe magunkat, amit nem tudunk még hová tenni, de vonzónak aligha nevezhetünk. Ma mindhárom értelemben vett érdekességről szeretnék beszámolni nektek.

Kezdjük hátulról, a meglepő, ám egyúttal visszataszító dolgokkal. Döntően keresztyén közegben mozgok itt Amerikában, ami sokat tompít a társadalom meglehetősen visszás lenyomatán. Ám még így is nehéz hova tenni azt a jómódot és sajnos gyakori pazarlást, ami a szemem elé kerül. Például azt, hogy a társadalom széles rétege számára szinte mindegy, hogy otthon főznek, vagy étteremben esznek – mert megtehetik. Vagy hogy az elmúlt napokban egy átlagos, közép-, közép-alsó-osztálybeli családnál voltam elszállásolva. A férj nyomozó, felesége gyógytornász. Mégis egy akkora házban laktak, hogy nehezen tudtam felfogni. (Amikor egy idősebb, nyugdíjas házaspár egyszer azt mondta, hogy a kettejük(!) lakott, kb. 150 m2-es ház átlagos, vagy átlagon alatti, nem vettem komolyan. Ez élmény után már megértem, hogy miért mondták ezt.) Egy négytagú családról beszélünk, két nagyobb fiúgyerekkel. A házban volt legalább nyolc szoba (általában külön fürdőszobával), 2-3 nagy hűtő, rengeteg tévé, és egyéb dolog. A fiúk Lego-mániások, ami azt jelentette, hogy tucatjával álltak a különböző összeszerelt épületek, járművek – amit csak a szív el tud gondolni. Még egyszer: nem gazdag családról beszélünk. És ismét: felelős keresztyén családról, akik szívükön viselik a missziót, szerető szívvel gondoskodtak rólam, buzgón segítettek minden apró, kétkezi dologban. Emberek, akik minden bizonnyal felelősen gondolkodnak a pénzről, és a legkevésbé sem fukarak, amikor adakozásról és a misszió támogatásáról van szó. Mégis az általános jólét nehezen felfogható. Sőt, nekünk, kelet-közép európaiaknak visszatetsző.

Nagyon könnyű lenne ezt az egészet a “jómódú amerikaiak” ellen fordítani, de a legkevésbé sem szeretném. Az utolsó, ami igaz erre az országra, hogy kolbászból lenne a kerítés – bőven megvannak a maguk problémái. Továbbá, ahogy egy harmadik-világbeli, mondjuk afrikai országból sokan a mi, magyarországi életszínvonalunkat is hitetlenkedéssel néznék – ugyanúgy nekünk is nagyon óvakodnunk kell az ítélkezéstől. Arra azonban emlékeztet ez az “érdekesség”, hogy a világ csábítása milyen erős lehet, és milyen könnyen megfojthatja az igemagvakat. Nem róluk, hanem rólunk beszélek most. És arról az erőről, amivel a gazdagság csábítása képes megfojtani Isten igéjét a szívünkben (Lk 8:14). És erről a gyilkos erőről jó illusztráció az itteni jólét.

No, de kerítsünk sort a meglepő dolgokra is! Vagyis, beszéljünk az ágyakról… ??? – kérdezitek biztos. A helyzet az, hogy az amerikai ágyak mind magasak – legalább 15-20 centivel a nálunk megszokottaknál (nézzétek a képeket, amelyeket az elmúlt másfél év látogatásaiból gyűjtöttem, mérjétek az éjjeli szekrényhez vagy a székekhez). Nem tudom ez minek tudható be: nem kell olyan mélyre ülni, könnyebb felállni… Nem tudom. De érdekes.

Végül pedig hadd beszéljek egy megragadó érdekességről. Ez pedig az, ahogyan az adakozáshoz, általában az egyház és különösen a misszionáriusok támogatásához állnak. Tudom, hogy ezt már említettem, de valószínűleg még fogom párszor, mert nem tudom kiverni a fejemből. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy “Persze, mert megtehetik.” De nem ez a helyzet. Ez a kultúra – legalábbis ezen hitvalló református/presbiteriánus egyházak kultúrája – szervesen magában foglalja az önfeláldozó, önmegtagadó, másikat előtérbe helyező adást. Ma találkoztam valakivel, aki mondta, hogy jó pár évvel ezelőtt egy misszionárius megkereste, hogy támogatná-e a szolgálatában. A férfi épp akkor hagyta őt előző munkahelyét, és kezdett egy új vállalkozást. Mondta is a misszionáriusnak: – “Nem tudok mit ígérni. Most vágtam új fába a fejszémet.” Majd kis gondolkodás után így folytatta: “- Tudod mit, ígérem, hogy 10%-át az én bevételemnek (nem csak a jövedelemnek, hanem a bevételnek) a te ügyedre fordítom.” “Érdekes” módon Isten megáldotta ezt a hitből és nem számításból, sajátból és nem feleslegből történt adakozást. Lehetne még sok történetet mesélni, mint az egyik legnagyobb hitvalló presbiteriánus gyülekezet (3000+ fő) itteni lelkészéről, aki öltönyét inkább a helyi Tesco-ban vásárolja, hogy többet adhasson a misszióra, és így tovább. Ezek az emberek komolyan veszik az adakozást. A tizeden felüli adakozást. A missziós célra történő adakozást. És odaadásuk Isten országa iránt nem csupán egy-egy pénzes borítékban, vagy vastagon megírt csekkben áll, hanem számon tartják a támogatott gyülekezeteket és misszionáriusokat. A Midwayben például nagyon szívet melengető volt, ahogyan a missziós konferencián összehozták a gyülekezeti családokat a misszionáriusokkal. Ez utóbbikat beleszőtték a gyülekezet életébe: gyülekezeti családoknál laktak, a gyülekezet végighallgatta beszámolóikat, együtt imádkoztak értük stb. A támogatás ezekben a komoly hitvalló gyülekezetekben tényleg nem csupán a pénzről szól, hanem az imádságról és a személyes kapcsolatról is. Ez pedig példamutató, és bátorító, amiből mi is tanulhatunk.

Úgyhogy ez az érdekesség jó hír. Mert látjuk, hogy Amerikában és a missziós területeken Isten építi az ő egyházát. Mint ahogyan az Úr gondoskodott a mi egyházunkról is az elmúlt 20 évben, úgy fog gondoskodni a jövőben is, és nem engedi soha, hogy a pokol kapui diadalmaskodjanak rajta. Hála legyen Neki.

Végül, utolsó érdekességként hadd osszak meg pár képet a greenvillei tavaszról meg a folyó túloldalán turkáló vaddisznókról. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s