USA, 2019. március 25-26.: Bonclarken

Rátaláltam Amerika Szovátájára (pontosabban Kopacára, de ebbe most ne menjünk bele 🙂 ). A helyet Bonclarkennek hívják, az Associate Reformed Presbyterian Church (“Társult Református Presbiteriánus Egyház, ARP) tulajdona. Mint valaki az egyik étkezés közben megjegyezte: az egyik előnye annak, hogy az ARP Amerika legrégebbi hitvalló presbiteriánus egyháza, az, hogy az elmúlt bő kétszázéves története alatt sokmindent, így épületeket és ingatlanokat is tudott gyűjteni apránként. Ezt a helyet majdnem pontosan 100 évvel ezelőtt vették meg, és azóta a felekezet konferencia központja.

Mint mondtam ez az itteni Szováta – csak amerikai kontextusban. Ami azt jelenti, hogy minden nagyobb, fejlettebb és gazdagabb. A konferenciaközpont a hegyekben fekszik, fenyőerdővel tarkított hegyvonalak között. A területe 25 hektár, és így kell elképzelni:

Egy, a hosszú évek alatt alaposan és átgondoltan kiépített központ, amiben vannak előadótermek, szállodai jellegű szobák, faházak, kempingezőhelyek, templom, focipálya, és még rengeteg más. És mindez keresztyén cél érdekében, keresztyének által fenntartva. Érdemes pillantást vetni a honlapra, nemcsak a videó miatt, hanem azért is, hogy lássuk, milyen amikor keresztyén célnak szentelnek egy ilyen ingatlant. Mint írják, a hely küldetése az, hogy “egy keresztyén környezetet kínáljon a megújulásra, istentiszteletre, növekedésre, közösségre és pihenésre a Szentlélek ereje által.” (A név maga egy kreált szó, azt jelenti, hogy ‘jó és tiszta látkép’.)

Íme pár kép:

Úgy gondolom, hogy az egész hely találóan magába sűríti egész Amerikát és az amerikai hitvalló református keresztyénséget. Itt minden nagyobb, fejlettebb és gazdagabb. A gyülekezetek számosabbak, az istentiszteletük kifinomultabb, a programjaik (legyen szó gyerekeknek szólóról, vasárnapi iskoláról, bármiről) változatosabbak és átgondoltabbak, a pénzügyeik rendezettebbek, a lelkészeik képzettebbek, a vezetőik tapasztaltabbak. Amikor pedig ezzel szembesülünk, elbátortalanodunk és elcsüggedünk. Ehhez képest a mi munkánk olyan kicsi, semmi. Eszembe jut a Kánaán kikémleléséből visszatérő tíz kém, akik azt mondták, hogy a kánaáni Anák fiait látván “olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák” (4Móz 13:34). Kicsik, gyengék, értéktelenek.

Miért? Azért, mert nem jól nézünk. Mert nem a jóra nézünk. Mert nem azt az Istent látjuk, aki az ARP-t megtartotta kétszáz éven át; aki gondoskodott róluk hűségesen az évek során; aki kirendelte száz évvel ezelőtt nekik ezt a helyett; aki az elmúlt hosszú évtizedekben is fenntartotta, sőt bővítette ezt az ingatlant. Hanem az emberi korlátokat és a saját képességeink által elérhetetlen célokat látjuk. Mint Izráel fiai.

Ám pont itt van a megoldás. Hiszen, ha a tíz kém és az egész nép ott hibázott, hogy nem figyelt az Úr erejére és ígéretére, akkor nekünk nem kell ezt a hibát újra elkövetnünk. Hanem nézhetünk bizakodással a jövő elé. Ha hűségesen követjük az Urat, ő százszor hűségesebben fog megőrizni minket. Láthatjuk majd gyerekeinket felnőni, és különb keresztyénekké lenni, mint mi. Láthatjuk majd gyülekezeteinket növekedni és szaporodni. Láthatjuk az Isten Lelkének munkáját lelkészeink életében, ahogyan jobb pásztorokká válnak. Szembesülhetünk az érettséggel és odaadóbb szolgálattal, amire a gyülekezeteink felkészítenek minket. Bizonnyal tapasztalhatjuk majd Isten áldását anyagiak terén is, ahogyan megőrzi és növeli ingatlanjainkat. A bajunk az, hogy túl rövidlátók vagyunk. Nézzünk hát arra az Úr Istenre, aki mindezeket akkor is és most is képes megadni. Aki annyira szeretett minket, hogy még egyetlen Fiát is értünk adta – és vele együtt mindent odaadott nekünk. Nézzünk az Úr Istenre nemcsak egyházunk életét tekintve, hanem a személyes vagy családi problémáink kapcsán is. Nézzünk az Úrra, és végezzük a hű szolga munkáját, aki függetlenül attól, hogy három vagy öt talentumot kapott, de hűsége jutalmaként ugyanazt nyeri: “Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Mt 25:21)

Merjünk hosszú távon gondolkodni. Megelégedni azzal, ami van, és hittel várni mindazt, amit Isten majd elkészít számunkra a maga idejében. Ez az igazi Bonclarken – a ‘jó és tiszta látkép’, amire mindannyiunknak szüksége van. Csak majd azt a tavat kell megoldani Kopacon valahogy. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s