USA, 2019. március 27-28.: Egy missziós konferencia

Ahogy korábban jeleztem, az elmúlt napokban egy református egyház kétévente megrendelésre kerülő missziós konferenciáján voltam. Ez különbözött attól, mint amin a Midway gyülekezetben vettem részt. Miben? Ez a missziós konferencia elsősorban lelkészeknek, presbitereknek és diakónusoknak (no, meg a családjaiknak) szólt. Természetesen szívesen láttak másokat, de a fókusz itt nem a misszionáriusok beszámolóin és a gyülekezet informálásán volt, hanem sokkal inkább a gyülekezet vezetőinek buzdításán. És valóban elgondolkodtató, megítélő és bátorító volt.

Az előadások nagyon jó elegyet alkottak. Voltak igehirdetések: a Máté 28:18-20 alapján arról, hogy miért kell együttműködnünk más, hasonló református egyházakkal az evangélium terjesztésében – vagyis a helyes ökumenéről szólt, amit bár vallunk, de sajnos keveset tárgyaljuk, és talán még kevesebbet gyakoroljuk. Vagy egy nagyon energetikus igehirdetés az Ézsaiás 6 alapján arról, hogyan hirdessük az evangéliumot az elveszetteknek. Mint tudjátok, az Ézsaiás könyvének középpontjában az Isten nagyságáról és szentségéről szóló látomás áll. Miután a próféta Isten szentségét látva összeesik, és teljesen elveszettnek érzi magát, nem várt kegyelemben részesül – de hát melyik kegyelem lenne várható? Ahogy az igehirdető kifejtette, ez az igazi evangelizálás indítéka: Isten nagyságának, szeretetének látása és megtapasztalása. Ha látom, hogy bár elveszett ember vagyok az előtt az Isten előtt, aki szemében a legtitkosabb és rejtettebb bűnöm is világít, ám ő mégis könyörült rajtam, és újjá teremtett. Nem csak létezni hagyott, hanem Fiát adta értem, új szívet, életet és sorsot szánt nekem. Ekkor Ézsaiással együtt mi is karlengetve kiabálni fogunk: “Íme, itt vagyok én, küldj el engem!” (Ézs 6:8)

Másfajta “stílust” képviseltek az előadás-jellegű alkalmak. Az egyik például ezt a címet viselte: “Az egészséges egyházak tudnak gyülekezeteket plántálni” – és arról szólt, hogy az evangélizálásnak nem egy programnak kell lennie a gyülekezetünkben, hanem az akkor történik, ha személyes és gyülekezeti életünket is áthatja a Krisztus irántunk való szeretete miatti alázat és szolgálat.

Végül pedig voltak bizonyságtétel jellegű alkalmak is – különösen megrendítő és elgondolkodtató volt, amikor egy lelkész az alkoholizmussal folytatott harcáról beszélt nagyon nyíltan (a szolgálata alatt!). Ebben az előadásban, és máskor is többször elhangzott, hogy sokszor úgy gondoljuk, hogy a bűn az egyházon “kívül” van, és meglepődünk, amikor magunkban vagy másokban annak súlyos formáival szembesülünk. De hála az Úrnak, hogy a mi Krisztusunk minden bűntől erősebb.

Közben kisütött a nap is – felteszek néhány napos képet is, és így búcsúzunk ettől a szép helytől.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s