Charleston, 2019.08.09: Presbiteriánus történelem

A mai úticélunk Charleston volt, Dél-Karolina történelmi székhelye. Nevét I. Károly angol királyról kapta, akinek idejében a kolóniát alapították (Charles-town = Károlyváros). Később az Észak-Dél háborúban is fontos szerepet játszott, a déliek fővárosaként működött. Számunkra azért érdekes, mert az angol-skót gyökerek folytán az amerikai presbiterianizmusnak egyik központja. A város öt híres, régi templomát néztük meg, és közben sokat tanultam a korszak gyülekezeteiről és lelkészeiről. (Mindegyik épület egy presbiteriánus gyülekezet otthonaként indult, de mára közülük több már más egyházhoz tartozik.

Az első dolog, amit kiemelnék Charlestonból, a történelmi presbiteriánus jelenlét. Országainkból nehéz elképzelni, hogy volt olyan kor és olyan hely (és ma is van nem is egy helyen), ahol presbiteriánusnak lenni jelentette a többségi és alapértelmezett vallási hovatartozást. Ebben a városban a legrégebbi templomok presbiteriánusok, a város elitje a presbiteriánus gyülekezetek tagja volt, e gyülekezetek szószékeiről városszerte a tiszta evangélium szólt. Amit mindebből ki akarok emelni, nem az, hogy keseregjünk, hogy mi nem ilyen környezetben élünk – hanem örüljünk e történelmi örökségünknek, és teljes bizalommal legyünk abban, hogy Krisztus evangéliuma ma is, a mi gyülekezeteinkben is ugyanilyen erős, és el tudja végezni az emberi életeket, sőt társadalmat átformáló munkáját. (A templomokat bemutató magyarázatokat lásd a képek alatt.)

A másik dolog, amit kiemelnék, e presbiteriánusok feketék között végzett evangelizációs munkája. Azt nem lehet és nem kell szépíteni, hogy ebben az időszakban Amerikában sokan tartottak rabszolgát. Ám emellett jó látni, hogy a kor lelkészei (Thomas Smyth, John Adger, John Lafayette Girardeau stb.) komolyan vették a feketék evangelizálását, templomot építettek számukra, és Adger és Girardeau is egy-egy fekete gyülekezet lelkésze lett. Az egyik történet szerint, amikor Adger és Smyth hazatértek egy angliai lelkészkonferenciáról, azt mondták: “Úgy tűnik, külföldön nincsenek tisztában, hogy mennyit teszünk a feketékért. Mégis azt hiszem, többet kell tennünk.”

És hála Istennek többet is tettek. Amikor Girardeau elvállalta egy fekete gyülekezet lelkészi pozícióját, azzal a feltétellel tette, hogy ebben a templomban a földszinti padokban ülnek a feketék, és fehérek fent, a karzat padjain. (Ha megfigyeltétek, szinte mindegyik templomban volt karzat is, amely a feketéknek (legyenek szabadok vagy rabszolgák) adott helyet.) Egy másik történet szerint, amikor egy fekete a barátja hívására elment a gyülekezetbe, és meglátta, hogy a fehér Girardeau a lelkész, ezt szóvá tette barátjának. Az így válaszolt: “Lehet, hogy a bőre fehér, de a szíve fekete.”

A tanulság mindebből az, hogy az evangéliumnak nyitottnak kell tennie mások felé. Nincs társadalmi különbség, bőrszín, végzettség, vagyoni különbség, nyelv, semmi, ami megakadályozhat abban, hogy a közelünkbe lévő embereknek az evangéliumról és Krisztus áldozatáról beszéljünk.

Végül még pár kép Charleston gyönyörű (de olykor szomorú) történelmi belvárosáról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s