St. Catharines, 2019.08.11-12.: Kedves kanadaiak

A mostani utam nagy különlegessége – ha az eddigiek nem lettek volna elegendők – az volt, hogy az utolsó pár napot Kanadában tölthettem. (Ahol nem nagyon volt internet, így nem is tudtam írni eddig.) A légitársaságok érthetetlen árképzése folytán ugyanis úgy volt a legolcsóbb, ha Torontón keresztül repülök az Egyesült Államokba. Így pedig egy Torontótól nem messze lévő gyülekezet meghívott, hogy vasárnap prédikáljak náluk. Számukra már azért is jól jött ez a lehetőség, mert két éve lelkész nélkül vannak, így helyettesítésekkel kell megoldani az istentiszteleteket. Az Úr csodásan gondoskodott róluk, alig kétszer-háromszor maradtak az Úr napjára lelkész nélkül – ekkor az egyik presbiter olvasott fel prédikációt.

Ezen a vidéken többségében holland református gyülekezetek vannak, így egy ilyen gyülekezetben szolgáltam délelőtt. Hálás vagyok, hogy az Úr megsegített, és szabadabban tudtam angolul prédikálni, mint egy héttel ezelőtt. A gyülekezet is nagyon kedves és támogató volt.

A délutánt a gyülekezet egyik presbiterével töltöttem, akit már egy évvel korábban megismertem. Üvegházakkal foglalkozik, ami kicsit mást jelent, mint amit mi gondolnánk. Több hektárnyi területen elhelyezkedő hatalmas üvegházai vannak, ahol virágokat termesztenek. Rengeteg minden automatizálva van, még utólag belegondolva is döbbenetes, hogy az öntözéstől, szelektálástól, szállítástól, világítás szabályozásától kezdve minden programozva zajlik.

Persze ne gondoljuk, hogy mindez csak az ölébe hulott. Édesapjuk üvegházát hárman örökölték a fiútestvérek. Akkoriban természetesen mindent kézzel csináltak – nagyon kemény munkával. Majd a három fiútestvér közösen fejlesztette fel a vállalatot a mostani (nekünk) óriási méretre. Kemény munkával – és azt hiszem ez az, amit az egyik legjobban csodálok ezekben a holland származású keresztyénekben. A gyerekek általában 13 éves koruktól fogva dolgoznak – szombatonként és nyaranta. Nem gazdagok mindnyájan, de az Úr megáldja testileg-lelkileg a kemény munkát. Az áldásokat az Úr kezéből valónak veszik, és nagyon önzetlenül és komolyan adakoznak jótékony célokra. Egyszerű farmerek így iskolákat építenek, misszionáriusokat támogatnak, munkalehetőséget nyújtanak sérült vagy fogyatékos embereknek. És a legtöbb esetben nem láttam elbizakodottságnak a jelét – hálásak azért, amit az Úr adott nekik.

Persze ne gondoljuk, hogy akkor az életük gondtalan. John, a presbiter és felesége több nehézségüket is megosztotta velem. Egyik gyerekük súlyos genetikai betegséggel született. Egy másik lányukat négyhónaposan vesztették el bölcsőhalálban. Olyan emberek, mint te és én – de az Úr, legtöbbször a gyülekezetet használva átsegítette őket mindezen.

A mai nap kicsit lazább volt. Egy délelőtti megbeszélés után a környéken vezettek körül. Így jutottunk el a Niagara városkához ahol a kanadai történelem egyik (egyetlen?) háborúja történt. 1812-ben vagyunk, az angol csapatokat a napóleoni háború köti le. Arra azért még van elegendő erejük az angoloknak, hogy az amerikai kikötőket és hajókat blokád alatt tartsák, nehogy a franciák segítségére siessenek. Válaszcsapásként az amerikaiak lerohanják Kanadát – a Függetlenségi háborúval ellentétben itt az amerikaiak vannak többen, ráadásul szervezett csapatokkal támadnak a maréknyi angol helyőrség és a kanadai lakosság ellen. Az angol Brock tábornoknak sikerül egy győzelmi sorozatban megállítani az amerikaiakat, ám végül ő is életét veszti. A háború végül 1815-ben záródik le – úgy, hogy mindkét fél győztesnek gondolja magát. (Annyit azért meg kell jegyezni, hogy a háború szót használjuk, de ezekben az összecsapásokban többtucatnyi, esetleg néhány száz katona vesz részt – nem éppen a napóleoni háborúk mérete.) Érdekességként az összes indián törzs, sőt még egy feketékből verbuvált hadosztály is az angolok oldalán harcolt az amerikaiak ellen. Az alábbi képek e háború emlékművét örökítik meg. (Még annyit megjegyzésként, hogy minden dolognál, de a történelemnél is annyira fontos, hogy egy-egy eseményt több oldalról is megvizsgáljunk. Az amerikaiak értelmezése merőben eltér a kanadaiakétól. Mindez mutatja, hogy mennyire csak a saját szemüvegünkön keresztül vagyunk képesek szemlélni a dolgokat – és ahhoz, hogy ne elhamardkodottan ítéljünk, szükség van több oldalt is meghallgatni.)

Még egy különleges élményben volt részem hazafelé. A Kanada-USA határon elterülő Nagy tavak egy lépcsőzetes tórendszert alkotnak, amely végül a Szent-Lőrinc folyón keresztül az Atlanti-óceánba ömlik. Lépcsőzetes ez a tórendszer, elég jelentő szintkülönbséggel az egyes tavak között. (Ennek köszönhetjük a Niagara-vízesést, ami az Eerie-tó és az Ontario-tó közti szintkülönbséget hidalja át – meghökkentő szépséggel és egyszerűséggel.) E a szintkülönbség miatt viszont a tavak nem hajóshatók, már amennyiben ugyanis nehéz pl. a Niagara-vízesésen lehajózni, még egy irányba is. 🙂 Éppen ezért az elmúlt században mesterséges csatornákat építettek a tavak összekötésére, ahová zsilipeket és gátakat építettek be, így a tavak hajózhatóvá váltak, amely az áruszállítás szempontjából különösen kedvező.

Ennyi bevezetés után jöjjön a lényeg: hazafelé egy ilyen zsilipnél álltunk meg, ahol épp egy hajó várta, hogy átengedjék. Ez ugye azt jelenti, hogy a hajó beáll a zsilipbe (természetesen külön a zsilipekhez tervezett hajók járnak, hogy a helyet maximálisan kihasználják), és ha lefelé akar menni, akkor kiengedik alóla a vizet, így lesüllyek az alsó szintre. (Visszafelé pedig természetesen fordított irányba történik mindez.) Ezt a műveletet örökítik meg az alábbi képek és videók.

Videó_1 (Gyorsított felvétel, a valóságban ez kb. 6 percet vett igénybe. Elnézést a rángatózásért.)

Videó_2 (gyorsított felvétel a hajó távozásáról)

Mindez a mérnöki teljesítmény valahol annak az Istennek a csodálatára késztetett, aki a maga képére teremtette az embert, aki így hozzá hasonlóan képes kreatív dolgokra, és így uralma alá hajtja a teremtett világot. Nagy ajándék az ötletesség, kitartás és ügyesség – adjunk hálát Istennek mindazokért a dolgokért, amelyek megkönnyítik az életünket.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: