2020. március 13.: Szükséghelyzet

Nem könnyű a változással együtt élni. Ha valamit, ezt a tanulságot leszűrhettük az elmúlt napok eseményeiből. Egy hete, amikor Amerikába megérkeztem, Magyarországon tíz alatti COVID-19-es megbetegedés volt, az USA-ban arányosan még alacsonyabb számokról tudósítottak. Vasárnap lezárták Lombardiát tizenhatmillió emberrel. Két nap múlva az egész hatvanmilliós országot. Azóta sorra jelentettek be szükségállapotot a világ országai, többek között Magyarország, és ma az Egyesült Államok is. Egy hete ehhez hasonló intézkedéseket elképzelhetetlennek tartottunk volna, mára pedig kezdtük megszokni, hogy jó ideig még együtt kell élnünk velük. Értékelni nem tudom és nem is akarom a kialakult helyzetet. Viszont pár személyes tanulságot azért levonhatok.

Először is nehéz szembesülni azzal, hogy milyen törékeny az életünk. Egyik nap még lázasan gondolkozom a jövő hét konferenciáján és az ott tartandó beszédemen, pár nap múlva pedig ezek már az agyam legtávolabbi zugába kerülnek, és az foglal le, hogy vajon haza tudok jutni-e egyáltalán. És mindez összehasonlíthatatlan azzal a drámai változással és félelemmel, akik a járvány sújtotta területeken élnek, életük egyikről-napról a másikra felfordul, és a túlélés a tét. Isten kezében vagyunk, nem mi, hanem Ő uralja ezt a világot, és visszaveheti jólétünket, terveinket, sőt életünket bármelyik nap. Ám keresztyénként mindennek nem szabad elkeserítenie. Mert a mi mennyei Atyánk teljesen és valóságosan jó – még a legnehezebb körülmények között is. Az egyik előadásban hangzott el egy idézet – a szerzőre sajnos nem emlékszem -, miszerint Isten a nehézségeket arra is használja, hogy magához vonjon rajtuk keresztül. Valószínűleg (remélem), hogy többet imádkoztunk az elmúlt napokban. Mert amikor emberi magabiztosságunk, életünk feletti uralmunk, eltervezett módon alakuló életünk megtörik, akkor jobban kezdjük látni Istent. Akkor jobban megértjük, hogy mi teremtmények vagyunk, por és hamu – és Ő az Úr. És ha ez így van, ki máshoz mehetnénk, ha nem hozzá?

Másodszor pedig arra is késztet a jelenlegi helyzet, hogy Isten hatalmának gondolkodjunk. „Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz? Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR trónját a mennyekben van.” (Zsolt 11:3-4) Amikor megrendül civilizációnk alapja, csupán egy valamiben bízhatunk: hogy van egy Isten, aki a káosz közepette is kezében tartja a világot. Ha ezt a hitet elvetjük, teljes elkeseredés és kilátástalanság lesz a végünk. De a Biblia azt mondja, hogy van egy Úr, aki a zűrzavar közepette is templomában ül és trónjáról igazgatja a világot. És akit buzgón megszólíthatunk, naponta többször is, mert hallja kiáltásunkat, és atyai szeretettel jön a segítségünkre. A Bibliában azt látjuk, hogy a nagy, nemzetek életét érintő felforduláshoz sosem véletlenek voltak, hanem Isten tervének szolgálatában álltak. A bírák korabeli vereségek, az asszírok és babiloniak pusztítása, Róma igája mind-mind arra ébresztgette Isten népét, hogy „se nappal, se éjjel, soha ne hallgassanak! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! Ne hagyjatok nyugtot neki, amíg helyre nem állítja, és dicséretessé nem teszi Jeruzsálemet e földön. (Ézs 62:6-7) A mostani időt Isten a buzgó imádságra és embertársaink emlékeztetésére adta. Arra, hogy mutassunk feléjük Isten szeretetéből, és egyúttal világosság tegyük, hogy meg kell békülniük az Úrral. A dolgok nem csúsztak ki Isten kezéből. Ám ennek mégsem passzivitására, hanem aktív hitéletre kell sarkallnia minket.

Ha nincsenek ilyen emlékeztetők, akkor lelkileg ellustulunk, lelassulunk, és jólétünkben elkényelmesedett és megmerevedett emberekké válunk. És ebben jó emlékeztető Amerika. Isten megáldotta ezt a népet jóléttel és gazdagsággal. Ám a társadalom egésze nem igazán tud élni mindezzel. Ma elmentem Daviddel és Vickievel, a szállásadóimmal egy lakókocsi-kiállításra. Az ott lévő lehetőségeket, luxust és árakat nem tudjuk elképzelni. Készítettem egy videót az egyik lakókocsiról, ami akciósan többe került, mint a most vásárolt pesti gyülekezeti ház. Nehogy félreértsük! Nem a gazdag amerikaiakat akarom lenézni vagy rajtuk élcelődni. Nem minden amerikainak az álma az, hogy ilyen lakókocsiban éljen – mint ahogy egész egyházunk a bizonyíték az ottani keresztyének állhatatos adakozására. Hasonló magatartás („jólétedben nem tudod, mit csinálj”) mondható el a gazdag svájciakról, németekről vagy magyarokról is. Nem gondolom, hogy jobban csinálnánk, ha mi is hasonló helyzetben lennénk. Mindez egy általános emberi illusztráció, hogy milyen könnyen el tudjuk veszteni a kapcsolatot a való élettel, az igazi problémákkal. És Isten az Ő nagy szeretetében ad nekünk emlékeztetőket, hogy lelki életünk ne tunyuljon el végleg. Remélem, hogy ez a mostani kivételes helyzet emlékeztet minket arra, hogy Isten követei vagyunk ebben a világban, és aktívabb lelki életet tudjunk élni a keresztyén életünk minden területén.

Isten kegyelméből a hazautazásom is megoldódott. Sikerült holnap estére átfoglalnom az utamat, így – ha az Úr is akarja – vasárnap délután már Magyarországon lehetek. Addig is igyekszem hírt adni. Nagyon köszönöm az imádságaitokat – hálás vagyok, hogy testvéretek lehetek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s